2025 végéhez közeledve egyértelműen kijelenthető, hogy ez az év kis túlzással az Iron Maiden-ről szólt, legalábbis számomra biztosan. Az idén megalakulásának 50 éves jubileumát ünneplő banda egy perc pihenőt nem hagyott, folyamatosan fenntartotta a rajongók figyelmét és szinte elárasztotta őket mindenféle jóval a jubileum kapcsán, és az évfordulós események és kiadványok sora még közel sem ér véget az évvel, már most tudható, hogy a 2026-os évre is bőven marad még érdekes és figyelemre méltó mozzanat a jubileum kapcsán. Ebben a cikkben idézzük fel egy kicsit ennek a páratlan zenekari történetnek a kezdetét, hogyan is jött létre sokunk kedvenc zenekara az Iron Maiden.
A múltidézéshez kölcsön veszem az Iron Maiden történetét újra értelmező Iron Maiden Antológia magazin első számának egyes sorait. Maga a magazin annak idején azért jött létre, mert kiderült, hogy évtizedekig téves vagy hiányos információk mentén meséltük el a banda történetét, én magam is a Vasszűz Fogságában című könyvben, így rengeteg kutatómunkával rendbe kellett rakni a sztorit. Íme ennek a kezdeti mozzanata.
Iron Maiden – A Vasszűz születése
Steve Harris, miután megszabadult a Smiler zenekar kötöttségétől, attól, hogy mások dalait játssza, a saját útján kezdett el járni. Azért alapította meg az Iron Maident, hogy legyen egy saját bandája, amellyel előadja a dalait. Kezdetben csak ez volt a terv, hiszen akkor még ő sem tudhatta, hogy abban a pillanatban, amikor megszületett a Vasszűz, egy olyan példaértékű sikertörténet veszi kezdetét, amely arany- és platinalemezek tömkelegével, gigantikus világkörüli turnékkal, és szinte töretlen népszerűséggel lesz kikövezve…
Persze addig még sok-sok évnek kellett eltelnie, mire a rengeteg befektetett energia meghozta a gyümölcsét. Steve-nek elsőként egy jól működő zenekart kellett összehoznia. Alapvetően Doug Sampsont szerette volna maga mellé dobosnak, de a smileres sztori és a Maiden megalakulása között több mint fél év telt el, és addigra Doug már egy másik bandában zenélt. Doug a Smiler után egy étel- és italárusító automatákat gyártó üzemben kapott állást, de pár hónappal később úgy érezte, ismét dobolnia kell, így beszállt a Janski nevű csapatba, amely főként Eagles feldolgozásokat és latin rockot játszott a környező klubokban.
A legenda szerint a ma ismert első igazi Maiden felállás 1975 karácsonyán jött létre, így a zenekar megalakulását is erre az időpontra datálják, de létezik olyan teória is, mely szerint már jóval korábban is létezett a Vasszűz… Keith Wilfort, a későbbi IM Fan Club vezetője egy interjúban arról beszélt, Steve többször is említette neki, hogy a bandát ‘75 nyarán alapította. Az akkori felállásban állítólag egy Vic Scott nevű fickó volt a dobos és Dennis Wilcock az énekes… A gitárosokról egyáltalán nem szól a fáma. Vic jóval később egy interjúban maga is megerősítette, hogy ő volt a Maiden legelső dobosa. Nézzük a tényeket: Dennis szintén akkor hagyta ott a Smilert amikor Steve, így elképzelhető, hogy ő volt az első jelölt, és az is biztos, hogy akkoriban Vic Scott felbukkant Dennis mellett egy zenekarban, de azt a bandát nem Iron Maidennek hívták, hanem Tiger Lillynek. Ez a banda még arról is híres volt, hogy a basszusgitáron az a Chris Aylmernek játszott, aki később a Samson basszerosa lett. A Tiger Lilly hamar elbukott, és Dennis megalakította a Nitro zenekart, ahol szintén Vic volt a dobos, a gitáros pedig az a Bob Sawyer, aki később a Maidenben is megfordult egy rövid időre. Vic abban a bizonyos interjúban erről is beszélt, megemlítve, hogy még ma is fel tudja idézni, ahogy Dennis hetente háromszor az Allan Gordon stúdióban (ami egy próbahely volt akkoriban Leytonstone szívében) énekelt. A Nitro megalakulása ’75 végére tehető, tehát elképzelhető, hogy valamikor ’75 nyarán – a Nitro és a rövid életű Tiger Lilly előtt –, Den és Vic, Steve Harris társaságában próbált összehozni valamit, de nem úgy alakult a zenekar alapítás, ahogy szerették volna, és végül mindenki ment a maga útjára. Azt hiszem, hogy ez a kérdés talán örökre eldöntetlen marad…
Ezután került Steve látókörébe Ron Matthews, aki magasabb volt a legtöbb dobosnál, ám ez nem akadályozta abban, hogy kellően megdolgozza a dobcuccát. Miután felállt a ritmusszekció, hamarosan megérkeztek a gitárosok is Terry Rance és Dave Sullivan személyében, akik korábban a Tinted Aspects nevű bandában gitároztak. Mindketten Steve, Melody Makerben feladott hirdetésére jelentkeztek. Terry visszaemlékezése szerint mindez októberben történt, ami szintén azt bizonyítja, hogy Steve már jóval korábban is a Maiden megalakulásán ügyködött. Terry idősebb volt, ő már játszott pár helyi bandában korábban, Sullivannek viszont a Tinted Aspects volt az első próbálkozása. Dave elmondása szerint írtak pár közös számot Terryvel, de a Tinted azok közé a bandák közé tartozott, akik soha nem jutottak el még a próbateremig sem. “A heavy rock tetszett – emlékszik vissza Sullivan –, de nem az a kemény változata, mint amit a Maiden játszott az első időkben. Rengeteg feldolgozást játszottunk, Wishbone Ash és Thin Lizzy dalokat, meg minden mást is, amibe bele lehetett variálni két gitárszólamot. Idővel egészen szépen felfejlődött a dolog, bár még nyers volt a zenénk, de már érezni lehetett a befektetett munkát.”
A gitárpáros egy meghallgatás után kapta meg az állást, ahol Dave szerint a Purple Smoke On The Water című nótája is terítékre került. Arról nincs információ, hogy Steve meghallgatott-e más gitárosokat, jelentkezett-e más is a hirdetésre… Dave és Terry érkezése után már csak egy énekesre kellett szert tenni, aki hamarosan meg is érkezett Paul ‘Mario’ Day személyében. Steve ötlete volt, hogy vegyék be Pault a zenekarba. Paul és Steve akkor már jó ideje ismerték egymást, Paul Day amolyan helyi vagánynak számított, mindenki ismerte, egy jól menő motoros boltban dolgozott Leytonstone-ban. Paul melóhelyével szemben volt egy motoros ruhákat árusító bolt, a híres Rivetts, ahol Steve is sokszor megfordult, mivel a boltban bőrkabátokat és bőrnadrágokat is árultak. Steve is onnan szerezte be az első bőrcuccait.
A Paul Day által említett motoros bolt a Read Titan névre hallgatott, és a High Road 309-es szám alatt volt a székhelye. A Read Titan ma már nem létezik, a bolt helyén egy konyhabútor szaküzlet működik. Vele szemben a High Road és a Steele Road (ebben az utcában lakott Steve mamája) sarkán pedig a Rivetts állt. Ma már az sem létezik, élelmiszerbolt nyílt a helyén.
“Láttam őt játszani – emlékszik Paul –, még a Gypsy’s Kiss soraiban, aztán egyszer, amikor ott sétált a High Roadon, ahol a motoros boltban dolgoztam, megkérdeztem tőle, hogy lenne-e rá esély, hogy bevegyen az akkor alakuló bandájába énekelni, de akkor azt mondta, hogy most nem jó, mert már talált valakit. Aztán később egyszer csak bejött a boltba, hogy meglátogasson, és azt mondta, ha van még kedvem, akkor menjek. Hát így lettem az Iron Maiden énekese.” Paul Day története is azt bizonyítja, hogy korábban is volt már egy énekesjelölt, valószínűleg Dennis Wilcock. Egy másik forrás szerint Dave Smith, Steve korábbi zenésztársa volt az első IM énekes, aki gitározott is, így lehet, hogy az első Iron Maiden formáció trióként működött: Steve Harris – basszus, Dave Smith – gitár/ének és Vic Scott dob.
Az 1975 karácsonyára összeállt formációnak már csak egy frappáns név kellett… Persze mint akkoriban mindent, azt is Steve találta ki, hogy az első saját bandájának a neve IRON MAIDEN legyen. “Baromi jól hangzott, passzolt a zenei elképzeléseimhez – emlékezett vissza Steve. – Otthon üldögéltünk anyám házában, meséltem neki az új bandámról, meg arról, hogy kellene egy jó kis zenekarnév. Volt egy listám 4-5 névvel, és emlékszem, anyám mindegyiket végig hallgatta, majd az Iron Maidennél felkiáltott: Ó, ez jó! Igen, ez a legjobb! Így lett a banda neve IRON MAIDEN.” A listán szerepelt lehetőségek közül még az Ash Mountain is esélyes volt… Magát a nevet két dolog inspirálta. Akkoriban vetítették az Alexander Dumas regénye alapján készült Vasálarcos (Man In The Iron Mask) című filmet, onnan származott a névötlet. Az első, 1939-es verzióban nem szerepel a Vasszűz, de a film későbbi feldolgozásaiban rendre felbukkan egy-egy példány.
Az Iron Maiden (Vasszűz) kifejezés egy középkori kínzóeszközre, egy koporsó alakú, emberi testet formázó, szögekkel kibélelt ládára utal, amelyet – az áldozatot belefektetve – az inkvizíció egyik leghatásosabb eszközeként használtak.
Steve egy másik filmes élménye pedig megerősítette azt a koncepciót, amit kitalált a zenekarának. A legendás, 1922-ben készült, német horror némafilmről, a Nosferaturól van szó. A film főhőse nagy hatással volt a későbbi Eddie alakjának kialakulására is.
A névválasztáshoz tartozik egy érdekes történet is ‘77-ből, egy bizonyos telefonhívásról: “Valaki felhívott az egyik koncertünk után, és közölte, hogy az ő bandáját is Iron Maidennek hívják – idézte fel az esetet Steve –, és nem használhatjuk ezt a nevet. Mondtam neki, hogy szar ügy, mert minket hívnak Iron Maidennek, úgyhogy bekaphatja. Eléggé felhúztam magam, de aztán soha többé nem hallottunk arról a bizonyos másik bandáról, szóval az is elképzelhető, hogy valamelyik haverom szórakozott csak.” Steve tévedett, a ‘70-es években nem egy, hanem rögtön három zenekar is létezett Iron Maiden néven. Elsőként a The Iron Maiden néven futó progresszív rock banda zajongott intenzíven 1968 és 1970 között, majd 1970-ben egy csak rövid ideig létező, csupa csajokból álló Iron Maiden próbált befutni, végül létezett egy szintén progresszív rockban utazó brit formáció (később The Bolton Iron Maiden néven működtek), akik egészen 1978-ig húzták, így valószínűleg ők lehettek a titokzatos telefonhívás elkövetői. Akkoriban egyedül a The Iron Maidennek jelent meg hanghordozója, egy kislemez, Falling címmel, majd jóval később, 1998-ban CD-n is megjelent a banda összes régi felvétele. Nyilván közrejátszott a Maiden világsikere, a borítóra nem is felejtették el ráírni, hogy THE ORIGINAL IRON MAIDEN… A Bolton féle Maiden összes régi kiadatlan felvétele is kiadásra került, ráadásul a Maiden menedzsment hathatós segítségével… Lehet, hogy Steve mégis csak rájött, hogy létezett akkoriban egy másik Iron Maiden is. Az már tényleg csak érdekesség, hogy a ’70-es évek közepén létezett Glasgow, Bellshill városrészében, a Main Streeten egy Iron Maiden nevű pub is, amely azóta már bezárt, csak pár újság fecni őrzi az emlékét…
Akit érdekel a folytatás az első dalok létrejöttéről, a korai koncertekről, a tagcserékről és még rengeteg érdekes korai mozzanatról, az keresse az Iron Maiden Antológia első 5 számát, ami a banda első 7 évét meséli el összesen több, mint 700 oldalon keresztül…
A folytatásban nézzük, hogyan is alakult a jubileumi év és mi várható a jövőben. Amikor 2024 szeptemberében bejelentették a jubileumi Run For Your Lives turnét még nem sejtettem, hogy ennyire intenzív év elé nézünk. Korábban egyik fontos évfordulót sem ünnepelte meg a banda úgy, ahogy más bandák szokták, de az 50 év úgy látszik a Maiden rendszerében is fontos évforduló. A felfokozott ünnepi hangulatot jól jelezte, hogy a 31 koncertből álló turné már jóval a májusi start előtt szinte teljesen teltházas lett, ami korábban még a Maiden szintjén sem volt jellemző ilyen mértékben. Számunkra, magyar rajongók számára tovább fokozta a hangulatot, hogy két teltházas bulival nálunk startolt el az ünnepi turné, ami végül meghozta az első magyar vonatkozású hivatalon Iron Maiden pólót is. Persze maga a koncert is több érdekes és látványos változást hozott. Korábban már részletesen kifejtettem a véleményem ez ügyben, de függetlenül attól, hogy én mit gondolok elmondható, hogy nagy változást hozott a Run For Your Lives turné a Maiden életében, mind a show tekintetében, és a zenekari tagság szempontjából is, hiszen Nicko 2024-es nyugdíjba vonulása után Simon Dawson, a British Lion dobosa vette át a helyét. Akkor az volt a mondás, hogy Nicko marad a banda tagja, csak a koncertezést hagyta abba, mára azt hiszem már mindenkinek világos, hogy Nicko már sosem lesz teljes értékű Maiden tag, koncerteken biztosan nem láthatjuk már (vagy mégis…), de már egy friss nyilatkozatban arról is beszélt, hogy ha lesz friss Maiden album ott is csak pár nótában hallhatjuk majd. Azóta egy friss zenekari kép is készült már, ahol Simon szerepel Nicko helyett…
A turné bármilyen fanyalgás ellenére zseniálisan hasított, mindenhol tömegek indultak el megnézni a bandát, dübörgött a zenekari merch eladás is, és újabb és újabb jubileumi termékek tömege jelent meg a hivatalos web áruházban is. A Melon cég égisze alatt érkezett egy rakás napszemüveg fajta a jubileum kapcsán, a Brit Royal Mint kibocsájtott egy jubileumi érmét, több féle verzióban, a Massive Warfare játékban új Eddie karakterek bukkantak fel és persze érkezett az évfordulóhoz igazított új Trooper sör és West Ham focimez is. Szinte minden magazin címlapsztoriként hozta a jeles évforduló hírét. Sok magazin esetében extra ajándékokat is pakoltak az újságok mellé, plakát, felvarró, sörnyitó, tribute CD, volt minden… Egyszerűen megkerülhetetlen volt a banda idén. Megjelent három nem hivatalos könyv, ami az 50 éves munkásságot dolgozta fel, majd természetesen megjelent a hivatalos Maiden könyv is a témában, a grandiózus Infinite Dreams, ami a valaha volt legnagyobb és leglátványosabb Maiden könyv lett, ahogy az a jubileum kapcsán dukál. Szerencsére sikerült tető alá hozni a könyv magyar kiadását is egyidőben a hivatalos megjelenéssel. Már az Infinite Dreams lektorálása előtt belekezdtem én is a saját tisztelgésembe az Iron Maiden 50 éve előtt egy 50 Wasted Years című, 112 oldalas magazinnal, így mondhatni, hogy az év jelentős része számomra tényleg a jubileum jegyében telt. És akkor még nem is említettem a Maidenhez köthető, ám némileg más jellegű eseményeket, mint Bruce és Steve saját turnéja, a Balls To Picasso album átdolgozott újrakiadása, vagy az idén 40 éves Live After Death jubileumi kiadása… Erre az évre ígértek egy hivatalos dokumentumfilmet is a banda történetéről, de a bejelentés óta sűrű köd telepedett a projektre, jelen pillanatban nem lehet tudni mikor készül el, juthat el a rajongókhoz…
Az évfordulós események 2026-ban is folytatódnak majd, miután Adrian februárban útra kel egy 27 állomásos saját turnéra, Bruce pedig felveszi soron következő szóló albumát, májusban újra beindul a Maiden gépezet is a Run For Your Lives turné következő szakaszával. Egy 22 állomásos európai körrel kezdődik a koncertsorozat, amit egy nagyszabású angliai koncert zár le a legendás Knebworth Parkban. Ha minden igaz, ezen a koncerten fellép vendégként Nicko is (!!!), de azt is tudni lehet már, hogy a párizsi koncertet rögzíti a banda egy későbbi kiadványhoz. Európa után Észak-Amerika következik augusztus végétől 15 bulival, majd egy masszív 12 állomásos dél-amerikai stadion turnéval zárul a multidézés november elején.
Azt, hogy 2027-ben mi fog történni Iron Maiden ügyben, most nehéz lenne megjósolni. Ami most biztos, hogy megjelenik egy vadonatúj Bruce Dickinson szólóalbum, amit az utóbbi évek Bruce koncertjein látott zenekar rögzít majd, tehát most nagyon úgy néz ki, hogy Roy Z mellőzve van/lesz. A lemezt biztosan követi majd egy masszív turné is, ami azt vetíti előre, hogy a 2027-es évet a Maiden ismét parkolópályán tölti majd. Abban is biztos vagyok, hogy amikor csak lehetőség lesz rá, a British Lion is útra kel majd, egy új album is esedékes lenne már, az idei, de már a tavalyi koncerteken is három új dal is a műsoron volt.
Még annak idején a Senjutsu album kapcsán írtam, hogyha az lesz az utolsó Maiden lemez, méltó módon zárják le az életművet. Remélem nem lesz igazam és örülhetünk még új Maiden daloknak, de erre legkorábban 2027-ben, de szerintem inkább 2028-ban van esély.
Up The Irons!
