Dudi az egyik legnagyobb tudású és tehetségű magyar zenész. Ennek megfelelően a mindenkori hazai rockszakma legszerényebb alakjai közé tartozik, pedig elég alaposan letette már a névjegyét, mint szaxofonos, multi-instrumentalista, dalszerző, hangszerelő, zenetanár és még ezernyi más, hogy akár bátrabban is felemelhesse a hangját. De nem teszi. Még mindig ugyanaz a végtelenül alapos, csendes, szerény arc, akinek sok-sok éve megismerhettük. Dudi egyebek között a Védett Férfiak, a Shero, a Crack Art Studio, a Brillantin, a Hungária Tribute, a Fenyő Gyöngye együttes, a Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar, a Calypso, a Nautilus, a Smile, a Pannon Eagles, a Madarak, a Dobogókő, a Stoned, Vörös István kísérőzenekara és a Budapest Rock ’N’ Roll Band egykori, illetve jelenlegi tagja; aki 2007 és 2008, majd 2010 és 2012 között már kétszer volt a Kugli kötelékében, de vendégként azóta is rendszeresen fel-feltűnik az együttes lemezein és színpadán.
A beszélgetés első részében a kezdetekről esett szó, majd rátértünk a hőskorszak olyan csapataira, mint a Védett Férfiak, a Shero, a Crack Art Studio és a Brillantin.
Mutatkozz be, kérlek!
Dudinszky Zoltán vagyok, de a zenészvilágban legtöbben csak Dudiként ismernek. 1970-ben születtem Budapesten, és egészen mostanáig ott is laktam, nemrég költöztünk el Pécelre.
Volt a családban, a felmenőid között muzsikus?
Édesapám, Dudinszky István zenész volt. Soha nem erőltette a pályát – voltak féltestvéreim, egyikük focizott, a másik mással foglalkozott –, de amikor látta, hogy van hozzá kedvem és tehetségem, mindenben támogatott. Apukám több hangszeren játszott, de a trombita volt a fő hangszere. Annak idején a Stúdió 11 elődjében, a Magyar Rádió Tánczenekarában játszott, ott ismerték meg egymást a híres trombitással, Zsoldos Imrével. Érdekes az élet, mert Imre fiával, Zsoldos Gábor Dedyvel azóta is rendszeresen zenélek együtt. Apukámnak később úgy alakult az élete, hogy hivatásos katona és sok minden más lett, így a zenélés megmaradt hobbi szinten, de a rádiós korszakára mindig szívesen emlékezett vissza.
Mikor kezdett kialakulni a saját zenei ízlésed?
Körülbelül tizenkét éves koromig szinte csak klasszikus zenét hallgattam otthon, azokat a lemezeket pörgettem, amik megvoltak. Volt egy big band lemezünk is, azt szó szerint rongyosra hallgattam. Később persze már figyeltem a rádiót is, de nem ugrottam rá azonnal semmire. Inkább a poposabb irányba indultam: az első gimis zenekarunkkal a korszak divatos jazz-rockos, funkys dolgaival kísérleteztünk.
Melyik volt ez a zenekar, és mikor indult?
1987-ben, középiskolásként alapítottuk a Védett Férfiak nevű bandát. Nem összekeverendő a későbbi, Stones-feldolgozásokat játszó azonos nevű csapattal; mi teljesen véletlenül választottuk ezt a nevet. Gimis zenekar volt, az érettségi után mindenki ment a maga útjára. Ha tíz vagy akár csak öt éve kérdezel, még több aktív zenészt tudtam volna mondani a tagok közül, de mára szinte csak én maradtam a pályán, a többiek vagy abbahagyták, vagy szüneteltetik a zenélést. Tagok nevei: Polgári László ének, gitár, Szatmári Tibor billentyűs hangszerek, jelenleg a Sziporka Band tagja, Fedics Tamás dob, jelenleg a Nexus+ együttes tagja, Kutas Attila trombita, Huff Csaba trombita, Ila Gábor billentyűs hangszerek, Dudinszky Zoltán basszusgitár. Később pedig Sándor Ferenc ének, gitár és Kubicsár László ének, gitár voltak még a társaink.
Maradt ebből a korszakból valamilyen felvétel?
Nagy tervem, hogy egyszer – talán majd nyugdíjasként – digitalizálom a régi kazettáimat. A Védett Férfiakkal van egy kazettányi anyagunk, remélem, sikerül még életre kelteni. A következő állomás egy rock and roll zenekar volt, a Shero, velük 1990-’91-ig játszottam. A tagok nevei: Grecz Andrea ének, Kovács Lajos ének, Dvornik Zsolt gitár, basszusgitár, Regős György ének, billentyűs hangszerek, gitár, basszusgitár, Péntek Tibor „Sas” dob, aki jelenleg a Group ’n’ Swing tagja, Szarka Pál „Dixie” szaxofon, egykori Cadillac, Fenyő Miklós kísérőzenekara és Smile tag, és én, Dudinszky Zoltán basszusgitár, szaxofon. Ott már rendszeresek voltak a fellépések, nem csak a próbateremben ültünk. Szerencsére arról a korszakról már sikerült megmentenem két koncertfelvételt, mindkettő Mátyásföldön, az Ikarus Művelődési Házban készült.
Saját számokat játszottatok, vagy inkább feldolgozásokat?
Szinte csak feldolgozásokat, nagyon kevés saját dalunk volt. Én akkoriban még csak előadóként vettem részt a munkában, szerzőként nem.
Mi volt akkor a fő hangszered?
Érdekes módon az első zenekaromban a basszusgitár. Akkoriban kezdett el nagyon tetszeni a rockzene, azon belül is főleg a Rolling Stones, és ez az irány határozta meg az érdeklődésemet. A Shero-ban is leginkább basszusgitároztam, de ott már ment a hangszercserélgetés a színpadon. Volt, hogy koncert közben átmentem szaxofonozni, a gitáros meg átvette a basszust, vagy a billentyűs segített be. Nagyon színes volt a műsorunk, és mindig abban a felállásban adtuk elő a dalt, amelyikben a legjobban szólt.
Sokan amolyan multi-instrumentalistaként, „zenebohócként” ismernek, aki bármilyen hangszeren képes megszólalni. Hogy is van ez?
Hát, sok mindenen játszom, az igaz. Végül úgy alakult, hogy a szaxofon lett a fő hangszerem, de mellette ott van minden, amire éppen szükség van: zongorázom vagy klarinétozom, ha kell. Annakidején klarinéton kezdtem, mert akkoriban szaxofont még nem nagyon tanítottak az alapfokú zeneiskolákban. Zongorázni meg mindenkinek kötelező volt valamilyen szinten a zeneelmélet és az egyéb ismeretek miatt. Végigjártam a klasszikus zenei ranglétrát, a debreceni főiskolán, a Zeneművészeti Karon végeztem. Ott is elvárták, hogy aki nem zongorista, az is magabiztosan kezelje a billentyűket.
Hogy kerültél Debrecenbe a középiskola után?
Másodszorra vettek fel a felsőoktatásba. Az első kísérletem nem sikerült, de másodjára már összejött. Akkoriban még központilag irányították a hallgatókat és Debrecenben volt szabad hely, így oda kerültem. Négy évig jártam oda, ott alakult ki a debreceni életem.
Volt korábban komolyabb zenei alapozásod?
Persze, zeneiskolába már második osztályos koromtól jártam. Akkor eldöntöttem, hogy zenész leszek, és ez a cél végig meg is maradt bennem.
Melyik volt a harmadik zenekarod?
A Crack Art Studio. Ez egy dallamos jazz-rock formáció volt, amit a debreceni főiskolás srácokkal csináltunk. A tagok nevei: Farkas Róbert trombita, Németh Attila billentyűs hangszerek, Berkesi Sándor „Alex” basszusgitár, jelenleg az Alma együttes tagja, Fábián István dob, Kerek László ütőhangszerek, Dudinszky Zoltán szaxofon. Van egy kazettányi anyagunk is. A tagok közül van, aki ma zeneiskolában tanít, de van olyan is, aki országosan ismert zenész lett. Mivel ott voltunk egymás mellett a suliban, adta magát a dolog, hogy zenéljünk. Sok fellépésünk volt, és a felvételeink egy része talán még a neten is fent van, mert az egyik tag később digitalizálta őket. 1992-ben már a Brillantinban játszottam, de egy kazettát még megcsináltam velük, mert megbetegedett a szaxofonosuk.
Aztán jött egy hosszabb korszak a már említett Brillantinnal…
Igen, még a főiskola alatt talált meg Gönczy Gabó. Érdekes, hogy bár ő is debreceni gyökerű, nem ott találkoztunk. Egy rock and roll fesztiválon látott és hallott engem a Shero együttessel, amivel másodikak lettünk. Nagyon örültünk az eredménynek, még ha a második helyért csak egy ingyen fellépés is járt. Gabó nézőként volt ott – talán már akkor is tehetségeket kutatott. Később, amikor ő lett a Brillantin vezetője, menedzsere és dobosa, szaxofonost keresett. Emlékezett rám, hogy bár basszusgitároztam, a koncert egy részében szaxofont is fújtam.
Hogy fogadtak a zenekarban?
Az elején volt velem szemben egy kis ellenállás. Én belecsöppentem ebbe a világba, de ők valamiért egy Szaxi Maxi jellegű figurát vártak, aki úgy is néz ki, mint egy tipikus rock and roll arc. Én meg akkoriban nem éppen egy Hungária-stílusú zenész külsejét hoztam. Szerencsére jött egy balatoni szezon, ahol minden este felléptünk. Napi négyszer 45 percet játszottunk és az az intenzív munka hamar összecsiszolt minket. Pár hét után már mindenki elismerte a másik tehetségét, és nagyon jó barátok lettünk. Egy ilyen sorozat alatt lehet igazán profi repertoárt és rutint építeni.
Milyen emlékeid vannak a Brillantin-évekről?
Nagyon sokat játszottunk, és akkoriban kifejezetten jól is kerestünk vele. Ez volt az az időszak, amikor csak egy zenekarom volt, és meg is éltem belőle. Voltak persze hullámvölgyek, de összességében csak jó emlékeim vannak. Tíz évig voltam állandó tag, ezalatt sok arc megfordult a bandában, de mindenkivel működött a kémia. A tagok nevei: Magó Edina ének, jelenleg a Partyssimo együttes tagja, Farkas László „Mester” ének, basszusgitár, ő jelenleg is brillantinos, Almási László „Alma”, ex-Cadillac, Pálmai Gábor dob, Gönczy Gábor „Gabó” dob, a Kugli vezetője, Dudinszky Zoltán szaxofon, zongora, gitár, harmonika. Majd jöttek a tagcserék, így később velünk játszott még Matuzsinka Ferenc „Frenky” ének, Felvinczi Attila gitár, Kreisz György basszusgitár, aki 2017-’18 környékén volt a Kugliban is, jelenleg a Filtol együttes tagja, Viszlai Sándor gitár, ex-Sun Record, sokáig a Next együttes tagja. Még később: Horváth Tamás ének, Kalatovics Tamás ének, gitár, Kalatovics Gábor „Bex” ének, basszusgitár, bőgő, sokáig a Fenyő Gyöngye együttes tagja. Majd még később: Sallai Tibor „Tibi bakter” gitár, ex-Bakter Brothers, Stefaich Tibor „Stefi” ének, gitár. Végül: Győri Sándor „Sama” ének, gitár, aki a nyolcvanas években a Kugli tagja is volt és Fedics Ibolya zongora, sokáig a Fenyő Gyöngye együttes tagja.
Magyarán már akkor is volt négy kuglista a Brillantinban. Samáról tudsz valamit? Mi történt vele a Brillantin után?
2002-es szétválásunk után néhány évvel sajnos megbetegedett, 2005-ben, mikor állapota súlyosnak tűnt, barátai koncertet szerveztek neki, ő is fellépett. Az ezt követő időben Bex-szel többször meglátogattuk otthonában, állapota javulni látszott. 2006 januárjában különösen jó formában jelent meg a színpadon a Calypso együttes vendégeként a Csiliben, ezért volt számomra váratlan és megdöbbentő a hír két hónappal később, hogy elhunyt. Emlékét őrizzük.
Gabónak sokat köszönhettünk: nemcsak a rengeteg fellépést, hanem a stúdiólehetőséget is. Volt saját stúdiója, és nekünk nem ketyegett az óra. Annyit kísérletezhettünk, amennyit csak akartunk. Ott tanultuk meg a stúdiómunka minden csínját-bínját. Ma sokszor az van, hogy berohanunk, feljátsszuk, a többit meg majd „behangolják géppel”. Mi akkoriban tényleg kidolgoztuk a hangzást, rutint szereztünk a technikában is.
Milyen felvételek készültek a Brillantinnal?
Rögtön az elején csináltunk egy demókazettát Rock And Roll City címmel. Érdekesség, hogy egy-két dalban még Fekete Gyula, azaz Szaxi Maxi játszik rajta, mert nem voltak biztosak benne, hogy találnak-e állandó szaxofonost, de aztán én vettem át a helyét a többi dalban. Később kijött egy különleges lemezünk is, az Elvis Presley magyarul. Az akkori énekesünk, Farkas Laci „Mester” óriási Elvis-rajongó és imitátor volt, az ő ötlete alapján vágtunk bele.
Az Elvis-lemez végül sikeres lett?
Igaz, hogy Komár Laci már csinált hasonlót, de mi megpróbáltuk másképp megközelíteni: nem írtuk át teljesen a szövegeket, hanem igyekeztünk hűek maradni az eredeti dalok tartalmához a magyar fordítással is. Viszont miután megjelent a lemez, kiderült egy komoly baki: a tizennégy dalból talán nyolc feldolgozására nem volt engedély, így a kiadónak azonnal le kellett állítania a CD-k és kazetták terjesztését. Később készült még egy demókazettánk Brillantin Express címmel. Ez is, akárcsak a korábbi Rock And Roll City, saját dalokat tartalmaz – akkoriban még az a klasszikus Hungaria-féle rock and roll vonal ment nálunk.
Aztán jöttek a tagcserék, és kicsit rockosabbra vettük a figurát. Készült egy Tánc legyen! című anyagunk is, amin szinte egyáltalán nem volt billentyű. Én ott szaxofonoztam, talán még gitároztam is. Nagyon szerettük azt a lemezt, kár, hogy nekem sincs meg kazettán, a gépemen is csak egy-két dal maradt meg belőle. Gabónál kellene utánanézni, nála talán megvan még a teljes anyag.
Még sosem hallottam róla. Hivatalos kiadvány volt, vagy csak belsős cucc, promó demó?
Szerintem csak demó, de a dalokra a mai napig tisztán emlékszem a fejemben. Azután volt egy hosszabb időszak, amikor nem jött ki teljes album, mert annyi volt a tagcsere, hogy nem jutottunk el a dalírás végére.
Mikor stabilizálódott a helyzet?
1999-ben állt össze újra a banda annyira, hogy megcsináltuk a Rock And Roll Brigád című lemezt. Tagok ekkor: Stefaich Tibor „Stefi” ének, gitár, szájharmonika, az ő helyét vette át a lemez megjelenése után Győri Sándor „Sama” ének, gitár; Kalatovics Gábor „Bex” ének, bőgő, basszusgitár, Gönczy Gábor „Gabó” dob, Dudinszky Zoltán ének, szaxofon, zongora, harmonika. Úgy emlékszem, ez az egyetlen olyan anyagunk, ami nem demóként, hanem hivatalosan, CD-n és kazettán is megjelent. Meglepő, de a mai napig kapok utána szerzői jogdíjat, mert a Brillantin mostani felállása még mindig játssza róla a dalokat.
Mennyire határozta meg ez a lemez a zenekar életét?
Nagyjából másfél évig ebből éltünk. Akkoriban még működött az, hogy egy saját lemezanyaggal el lehetett menni koncertezni. Nem is feltétlenül lemezbemutató turnéknak hívtuk ezeket, de a kiadvány adott egy olyan presztízst a zenekarnak, amivel komolyabb helyekre, magasabb gázsiért hívtak minket.
Meddig tartott ez az aranykor?
2002-ben volt egy nagy szétválás, az akkori tagok közül mindenki ment a maga útjára. Azóta úgy vagyunk Gabóval, hogy ha hív és az időm engedi, nagyon szívesen megyek. Legyen szó a Brillantinról vagy a Kugliról, szívesen segítek be, vagy helyettesítek. Sokszor vannak nagyobb szabású bulik, születésnapi koncertek vagy többzenekaros fesztiválok – olyankor, ha tudok egyeztetni, örömmel állok újra színpadra velük.
Ide végezetül kérnék még egy Dudis Brillantin diszkográfiát!
Rock & Roll City, promó 1992. Brillantin Expressz, demó 1993. Elvis Presley magyarul, letiltva 1993. Tánc legyen! 1995. Jelenléti ív, promó 1997 körül. Rock ’n’ Roll Brigád 1999. Ezeken biztosan játszottam. Valamint a 2013-as jubileumi bulin ott voltam a színpadon, de nem tudtam, hogy felvétel is készült.
Válogatás a 20 éves jubileumi buli élő felvételeiből a címe, 2013-ban jelent meg. Még akkoriban kaptam valakitől egy sajtópéldányt. Valószínűleg Gabótól.
Tőled hallottam először arról a CD-ről, nem is olyan régen, mikor ezt az interjút megbeszéltük. Aztán van még egy utolsó Brillantin CD, viszont azon, a 2021-es BÁL című lemezen már nem játszottam.
Folytatjuk!
Fotók: Dudi Archívuma, Kugli Archívum, TTT Nemzeti Rockarchívum, Kugli könyv projekt
A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Kugli könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, beleértve az előzetesen közölt fényképeket is, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
