Hoffer Gyuri régi motoros a szakmában, aki szó szerint felsorolhatatlanul sok bandában zenélt és énekelt már az elmúlt öt évtizedben. Közben önkéntelenül is olyan mérföldkövek koronatanújává vált, mint a Korál 1977-es újjászületése, Tóháty Puttony fénykora, Vámos Zsolt felfedezése, az InterPOP fesztiválok, vagy éppen Radics Béla és a kései Tűzkerék tündöklése és bukása.
Hofi egy élő zenei lexikon, ráadásul nem a hivatalos kánon meséit szajkózza, hanem az általa megélt valóságot. A Kaucsuk, a KORVOL, a Denevér, a Prometheus, a Fáraó, a Dobos Attila és az A csoport, az Óceán, az Árkádok, a Jade, az Erika és az Erotik, a Bergendy, a Foree Band, a Red Vájling Band, a Pergőtűz, az ős-Twister, a Vájling B.T., a Drappsapka, a Műkedvelők, az Old School Rock, a Hippie Honders, a Wasbeton, az Európa Dance Band, a Kedélyes Urak, a Beta Block Blues Band, a BLB, a Bluesjárat és még ezernyi másik formáció egykori és jelenlegi tagja, 2021 óta pedig a Kugli frontembere. Volt miről beszélgetni, amikor a készülő könyv kapcsán leültünk a stúdióban.
Mutatkozz be, kérlek!
Hoffer György vagyok, 1956-ban születtem Óbudán, ezt fontosnak tartom hangsúlyozni. Gyerekkoromban az első hangszer, amivel megismerkedtem, a tangóharmonika volt, azzal hattól tizenkét éves koromig foglalkoztam. Igazából nagyon szerettem, de aztán bekerültem egy általános iskolai zenekarba énekesként. Ott már szóba sem jöhetett a tangóharmonika, a zenekar ugyanis kezdetben csak két főből állt: a drága barátom, Schrődl István „Pifou” gitározott, én pedig énekeltem. Mindenféle dalt előadtunk, kivéve a mozgalmi dalokat, mert azok valahogy nem feküdtek nekünk. Ott kezdődött a zenei pályafutásom.
Volt annak a duónak valamilyen neve?
Igazából volt, de később a duó zenekarrá bővült. Többek között bekerült hozzánk Pócs Tomi és Lóczi Péter is. Lóczi egy rendkívül tehetséges ember volt, nálunk billentyűzött, énekelt és dalokat szerzett. Ekkoriban már Kaucsuk együttesként neveztek minket. Később, amikor a BRG Rádiótechnikai Gyár szponzorált zenekara lettünk, felvettük a KORVOL nevet, amit az általuk gyártott „korrigált volumen” nevű termék ihletett. Ez volt az első komoly zenekarom, amiben elég sokáig kitartottam.
Elég komoly társakat kaptatok. Pócs Tamás „Tompox” később többek között a Sör, a Szintézis, a Pókderby, a Csigabiga, a VHK, a Solaris, a Napoleon Boulevard, és a Nostradamus tagjaként remekelt. Lóczi Péter pedig egy korszakos zseni volt, aki viszont inkább az utcát, az utcazenélést és a szabadságot választotta… Milyenek voltak ők fiatalon?
Jófej, humoros, ambiciózus emberek. Lóczi Peti egy zseni volt, egy igazi zenebohóc, mint Somló Tamás. Olyan humora volt, mint húsz évvel később a Mirigynek, erősen dőltünk a röhögéstől. Minden számot mindennel összekötött a gyerekdaloktól az operáig, épp ami eszébe jutott.
Térjünk vissza egy kicsit a kezdetekhez! Volt a családban, rokonságban zenész, művész, volt kitől örökölni a készséget, tehetséget?
Apám, anyám nagy nótás volt, én csak félnótás lettem. (nevet)
Miért döntöttél úgy gyerekként, hogy zenekart alapítasz?
Mivel tangóharmonikásként kezdtem, már azon is mindenféle stílust próbálgattam játszani. Ahogy megérintett a popzene, szerettem volna azt is harmonikán előadni, de az akkori tanárom, Groll Ottó ennek nem igazán örült, nem is ismerte ezeket a dalokat. Ezt az igényemet végül az iskolai zenekarban, Pifou barátommal sikerült kiélnem, vele tudtuk eljátszani azokat a modern dalokat.
Említetted, hogy a tangóharmonika után jött a popzene. Pontosan milyen dalokat játszottatok akkoriban? Miket hallgattál?
Igazából azt, amit akkoriban mindenki: Illést, Omegát, Echót. Mindenféle dalt kipróbáltunk, és hát ott volt a nemzetközi vonal is, a Beatles és a Rolling Stones. Azokat a számokat próbálgattuk egy szál gitárral és énekkel, és abban az időben ennek szinte mindenhol nagyon örültek. A fiatalok, az iskolatársak nagyon szerették, de már akkor is felléptünk Pifou barátommal kettesben az építőtáborokban és a nyári gyakorlatokon.
Hol volt akkoriban lehetőség fellépni? Merre tudtatok játszani?
Leginkább gyári és kerületi művelődési házakban. Tulajdonképpen a közönség vitt magával bennünket. Ahogy megismertek minket az emberek, úgy kedveltek meg a népművelők is, és így kerültünk be ide-oda. Akkoriban nem is nagyon kellett kilincselnünk, egyszerűen hívtak minket. Mindenkinek volt valahol egy ismerőse vagy barátja, szereztek helyeket, mi pedig jöttünk-mentünk. A nyári táborokban pedig eleve minden este ott ültünk a tábortűz mellett és gitároztunk – így alakult ki ez az egész.
Úgy tudom, közben klasszikus képzést is kaptál. Hogy alakult az énekesi pályád?
Ezzel párhuzamosan elkezdtem operát is tanulni. Éveken keresztül Magdi néni tanított bel cantóra, de sajnos ő meghalt. Azután elkerültem egy rövidebb időre Geri Edithez jazzt énekelni. Közben jöttek-mentek a formációk, az egyik felbomlott, a másik megalakult, de a KORVOL sokáig megmaradt.
Milyen zenekarokban fordultál még meg a hőskorszakban?
Énekeltem egy darabig az Óceán nevezetű zenekarban. Akkoriban Schumeth Pisti volt a basszusgitáros, Windisch Laci a gitáros, a dobosunk pedig Szabó Tomi, aki később Svájcba disszidált. Előtte még volt a Prometheus, ami egy félig reggae-ihletésű formáció volt, velük közvetlenül a Gönczy Gabóval való közös munka előtt zenéltem együtt.
A Denevérről is mesélj egy kicsit, az az időszak valahogy mindig kimarad a felsorolásokból.
A Denevért Bali Imi gitáros alapította, aki később Cipővel is játszott együtt. Én második énekesként kerültem be Matulay Laci „Laza” után, aki tőlünk a Rockwellbe távozott. Brindzik Józsi billentyűzött, aki később szintén a Rockwell, majd a Wastaps tagja lett. Kövecses Kornél volt a dobosunk, aki ráadásul remekül énekelt, és Pazdera Gyuri basszusgitározott, akit a kemény rock berkekből mindenki jól ismer. Együtt húztunk le vagy négy-öt évet. Készült velünk egy rádiófelvétel is, a Nézd, milyen a város – az a mai napig megvan nekem eredeti stúdiószalagon.
Van egy érdekes történet, melyet az évek során az összes érintett megerősített, miszerint 1977-ben többé-kevésbé rajtad keresztül alakult újra a Korál. Elmesélnéd ezt a sztorit?
Igen, elkezdtünk egy bandát csinálni Fáraó néven – az a név valahogy Scholler Zsoltihoz került, ő játszhatott korábban egy ilyen nevű formációban. A felállás Scholler Zsolti, Lugosi Lacika és Soldos Laci volt a dobnál. Békásmegyeren, nálunk a telken kezdtünk el próbálni. Elkészült egy jó hat-nyolc számos zeneanyag, amire nekem kellett volna a szövegeket és az énekdallamokat megírni. Az elején nagy elánnal álltam neki, de aztán a csajozás meg a motorozás valahogy fontosabb lett. A srácok többet próbáltak, mint amennyit én dolgoztam, így elhúzódott a dalok befejezése.
Egyszer aztán, ahogy mentem ki Békásmegyerre, a próbára, a buszfordulóban rám dudált egy Fiat 128-asból Balázs Fecó. Kérdezte, hogy merre van az Árok utca 8., mert azt a címet keresi. Azt feleltem neki: „Gyere velem, pont oda megyek!” Így került oda Balázs Fecó, aki meghallgatta, amiket csináltunk, és az akkor újjáalakuló Korál együttesbe azonnal el is vitte tőlünk Scholler Zsoltit.
Ezzel az a zenekarunk szét is robbant. Később Lugosi Lacika a Beatricébe került, Soldos Laci pedig a Tűzkerékbe, majd onnan ment tovább a Varga Miklós Bandbe.
Említetted a Prometheust is, de akárhogy számolom, az időben valamikor mégis később kellett működjön…
Igen, a Prometheus jóval utána volt. Szerintem az egy nagyon jó próbálkozás volt, hiszen akkoriban Magyarországon még senki nem játszott reggae zenét. Saját dalokat is írtunk. A basszusgitárosunk házában próbáltunk, de ő egyik pillanatról a másikra, szó nélkül eltűnt. Amikor kérdeztük az édesanyját, mi van a Tibivel – Pleskó Tibinek hívták –, kiderült, hogy a barátnőjével együtt disszidált Kanadába. Így az a zenekar is szétesett.
Ki volt még tagja annak a formációnak?
Egy régi barátom, Reichardt Gyuri, aki szólógitározott és énekelt. Volt egy billentyűs srác is, de az ő neve már nem jut eszembe.
Visszatérve a Prometheusra, időben hol járhatunk? Említetted, hogy a Kugli előtt játszottatok.
Mivel a Kugli csak 1979 őszén alakult, a Korál-sztori pedig ’77-ben volt, a Denevér és a Prometheus a Fáraó után jöhetett. Utóbbi dolog másfél évig tartott, egészen addig, amíg a basszusgitárosunk, Klesko Tibi nem disszidált. A dobosunk kezdetben Kárpáti László „Cila” volt, majd Magasházy László lett.
Mihez kezdtél a Prometheus felbomlása után?
Kaptam egy meghívást az Óceán zenekarba, ahol körülbelül egy évet töltöttem el.
És az Óceán után? Ha jól emlékszem, az Árkádok következett.
Valóban az Árkádok jött, Szűcs Norbival. A két Szűcs testvér volt benne, ő és a basszusgitáros Misi, meg egy Komlódi Pistike nevű dobos. Részt vettünk egy velencei poptáborban, ahol felvételek is készültek – szerintem jól sikerültek, sokat gyakoroltunk. Norbi nagyon erősen tolta a szekeret, össze is raktunk egy 20-25 számos műsort.
Aztán egyszer csak azzal állt elő, hogy ha eredményt akarunk, akkor minden áldott nap próbálnunk kell. Én viszont dolgoztam a zene mellett, így a mindennapos jelenlét az éhenhalással lett volna egyenlő. Nem tudtam vállalni, úgyhogy Norbi abban a lendületben ki is rúgott. Teljesen megértettem őt, de nekem ennyi volt az Árkádok. A demófelvétel egyébként azóta is megvan.
Hogyan jött képbe Zoltán Erika?
Ez kicsit később történt. Az Árkádok után elmentem az éjszakába, énekelni különböző bárokba. Ott találkoztam a Zoltán Erika – Joós István párossal. Ők akkor még táncoltak, Erika pedig énekelt. A Múzeum Kávéházban futottunk össze, ami közös pont volt, mert egy éjszaka alatt több helyen is felléptünk a rövid műsorainkkal.
Ott vetette fel Pisti, hogy szeretnének Erikának egy zenekart csinálni. Pásztor Laci is beállt a projekt mögé, a Neoton készítette a lemezanyagot, de a kíséréshez kellett egy csapat. Pisti találta ki a nevet is: Erika és az Erotik. Jót nevettünk rajta, hogy milyen frappáns.
K-val vagy C-vel írtátok? Mert mindkét formában láttam plakátokon.
Mi hivatalosan k-val írtuk, de aztán mindenki úgy írta, ahogy akarta. A gitárosunk Solymári Attila volt, de ő filmes elfoglaltságai miatt hamar kiesett.
Helyette hozták Vámos Zsoltit, aki akkor még csak 18 éves volt. Pistiék konkrétan Gyöngyösről kérték el a szüleitől, hogy elengedjék zenélni, és megígérték, hogy vigyáznak rá. Zsolti már akkor elképesztően tehetséges gitáros volt.
Időben mikor voltál az Erika és az Erotik tagja?
Nagyjából 1987-től 1990-ig. Vokáloztam a lemezein, illetve 1988-ban készült egy angol nyelvű duettünk is Ricky Mash néven, Fall For You címmel az osztrák piacra.
De még előtte, már az 1986-os InterPOP Fesztiválon is ott voltál.
Igen, a Jade együttessel léptem fel. Felkai Miki gitározott, én pedig egy nyakba akasztós, úgynevezett keytar szintetizátoron játszottam. Dobos Attila volt a szerzőnk, ő írta azt a Vitorláshajó című slágert is.
Aztán 1988-ban már Erikával léptem fel egy gálaműsoron.
Ott mi volt a feladatod?
Énekeltem, és mivel nem volt basszusgitáros a zenekarban, én játszottam a basszusfutamokat is egy Roland Axis 1 MIDI-szintetizátoron.
Előtte egyébként volt egy egyéni produkcióm is Gyuri néven a ’88-as InterPOP-on: a Se veled, se nélküled című dal, amit Dobos Attila és Joós István írtak nekem szerzőként.
És a már említett Vámos Zsolti gitározta fel, akinek, ha nem tévedek, élete első stúdiófelvétele volt.
Valóban ő játszotta.
Úgy tudom, a Se veled, se nélküled című dal születése is egy különleges történet. Hogy találtatok rá arra a bizonyos füzetre?
Egy egészen spontán este volt. Joós Pistivel akkoriban sokat jártunk össze, még házasok voltak Erikával. Pisti vetette fel, hogy mivel úgyis megyünk az InterPOP-ra gálázni, írjunk nekem egy saját dalt. De hangsúlyozta, hogy ne a Pásztor Lacival írassuk, mert nem akarta, hogy stílusában hasonlítson Erika dolgaihoz. Én rögtön mondtam, hogy ott van a régi barátom, Dobos Attila, csináljunk vele egy nótát. Pisti elővett egy kis füzetet, amibe a hirtelen eszébe jutó ötleteit, jó bemondásait írta fel.
Tallózgattunk benne, és egyszer csak rábökött: „Te Gyugyu, Se veled, se nélküled. Ez nagyon ütős!” Ott, a konyhában el is kezdtük összerakni. A szöveg kilencven százalékát Pisti hozta fejből és a füzetből, az utolsó versszakba pedig már mindenki beleszólt, Erika is, én is. Mire végeztünk, már szaladtunk is át Dobos Attilához, aki leült a zongorához, és pillanatok alatt kész volt a zene. Az egész folyamat – szövegírással, dallammal együtt – nem volt több két óránál.
Nem bosszant, hogy a dalt manapság is boldog-boldogtalan énekli, de már nem igazán kötik a nevedhez?
Egyáltalán nem. Azóta teljesen más irányba indultam el. Ez a slágerezés csak egy kiruccanás volt a részemről, az én világom valójában a rockzene és a blues.
Korábbi interjúk során azt is hallottam, hogy mások, konkrétan Füchselék írtak egy dalt Poór Péternek
konkrétan Füchsel Tibiék írtak egy dalt Poór Péternek, akivel egymás után léptek fel 1984-ben Drezdában, a 13. Internationales Schlagerfestival gáláján, amiben már szerepelt a „Se veled, se nélküled” refrén. Aztán az itthoni illetékesek kukázták a projektet, viszont a jó vaker szállóigévé vált…
Nem tudom, soha nem hallottam még erről.
Próbáltam már ez ügyben felvenni a kapcsolatot Bodnár Attilával, aki akkoriban a HIT énekese és egyik szerzője volt, remélem egyszer sikerül és elmeséli, konkrétan mi történt Drezdában.
Drukkolok, mert most már magam is kíváncsi lettem.
Visszatérve a pályádra, volt még egy-két komolyabb megmérettetésed…
Kevesen emlékeznek rá, de kábé egy évre még a Bergendy együttesbe is bekerültem. Miután a zenekar nyári finnországi turnéja nem volt időben összeegyeztethető a Jet-Ski Magyar Bajnokság futamaival, Bergendy Pista rövid úton kirúgott, amiben teljesen igaza volt! Illetve évekig Dobos Attila kísérőzenekarának voltam a tagja, miközben nagyjából nyolc-tíz éven keresztül különböző szállodák éjszakai bárjában énekeltem.
Mettől meddig tartott a Dobos Attila időszak?
A Dobos Attila és az A csoport kábé 1977-től ’87-ig.
És a Bergendy tagságod?
Sajnos az évre már nem emlékszem, de Balogh Feri után és Zareczky Miki előtt voltam én.
Ha nem tévedek, Balogh Ferenc 1991 júniusában távozott a Bergendyből.
Igen, akkortájt lehetett. Talán 15-16 koncertet adtunk közösen. Mindenesetre okkal kerültem lapátra, mert fontosabb volt a Jet-ski, mint a Bergendy. (nevet)
Folytatjuk!
Fotók: Hoffer György, Hofi archívuma, Cyr, Tina, Jozé – TTT Nemzeti Rockarchívum
A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Kugli könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, beleértve az előzetesen közölt fényképeket is, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
