Az átlag polgári családba született zuglói fiú megjárta a hadak útját. Hiába volt már elismert zenész, télvíz idején mégiscsak a hátán kellett a tüzelőt cipelnie a terézvárosi bérház harmadik emeletére. Úgy, hogy még a lakás sem volt az övé… Karizmatikus, egyéni stílusú gitárjátéka viszont nagyon is Barta Tamás sajátja volt. Nem véletlenül esett rá Frenreisz Károly választása, aki egy interjúban így emlékezik: „az LGT-ben az ő progresszív gitártudását kitűnően lehetett kamatoztatni.”
Fenyő Miklós, Barta Tamás, Csomós Péter és Hauer Rudi – 1966-ban így állt fel az akkor népszerű beat banda, a Syconor. Játszották a Twist and Shoutot, az It Wan’t Be Longot a The Beatlestől, pengették a The Boyst a Shadowstól, a nagyérdemű pedig jókat táncolt a javarészt Szent István parki gyerekek lelkes muzsikájára. Tamás Bosch kultúrházban hallott játékáról Szörényi Levente nem volt valami nagy véleménnyel, sőt egyenesen fakezűnek tartotta. Ám szívós, napi nyolc óra gyakorlással mégis legjobb magyar gitárosok közé küzdötte fel magát. Tizenévesen, mikor először került zeneközelbe, más elképzelésekkel veselkedett neki a világot jelentő deszkáknak; a gitárra gyermekkori barátja, Fenyő Miki beszélte rá. Nem mindennapi tehetségére jellemző, miután kortársa, Radics Béla fergetegesen játszotta a Spotnickstól a Narancsvirágot, Barta sem akart lemaradni tőle: egy hét gyakorlás kellett ahhoz, hogy ugyanazzal a virtuozitással adja elő a minden valamire való gitáros számára „kötelező” darabot. A Syconor után rövid időre a Baronits Zsolt-féle Syrius tagja lett, ott írta meg első dalát, a Hűtlen lányt. 1969-ben a külföldre távozott Matlaszkovszky Miklós helyére igazolt az akkor már szép sikereket elkönyvelő Hungária zenekarban. Nevéhez olyan nóták gitártémái, hangszerelési munkálatai, ill. szólói fűződnek, mint a Rémlátomás, a Koncert a Marson, a Hej Rolli-rolli, a Rolli-rock, az Eredeti rubin, vagy éppen az egyetlen saját szerzeményű instrumentális Vöröshangyaboly, amelyben pl. hat (!) különböző gitártémát egyesít. Fenyő Miklós mellett aligha rúghatott labdába zeneszerzés terén, már csak zenei elképzeléseik különbözőségének okán sem. Míg Fenyő mindenáron a magyar rock and rollt, a „rolli rockot” akarta meghonosítani, addig Tamás a fajsúlyosabb hard rock muzsika, illetve a rhythm and blues híve volt. A két ellentétes vonulat a figyelmes hallgató számára nyomon követhető úgy az 1970-es Koncert a Marson című, mint a korát megelőző, veretes nótákat felvonultató Tűzveszélyes albumon (1971). Zeneszerzői képességeit Barta 1971-től, a frissen alakult szupergruppban, a Locomotív GT-ben bontakoztatta ki, ahová Frenreisz Károly hívására ment. Addigi zenekarából való távozása alapjaiban rengette meg, s rendezte át szinte az egész hazai rockéletet; nem mellesleg magával sodorva a komplett Hungária formáció szétesését.
Barta Tamás keze nyomát az LGT első négy (a Képzelt riportot is beleértve) nagylemeze, valamint öt kislemeze, valamint a határainkon túl megjelent idegen nyelvű albumok őrzik – markáns megjelenéssel, vagy csak éppen belesimulva társai művészi játékába. A tempós Szeress nagyon, a lírai hangvételű Vallomás, a keserűséggel teli Szabadíts meg, akár az Ő még csak most 14 megaslágere – mind-mind alkotói hírnevét öregbítik. Egyik legnépszerűbb darabja, a koncerthimnusszá nemesedett Gyere, gyere ki a hegyoldalba felpörgetett tempójú rock and rollja. A „rendes” LGT albumokon kívül Zalatnay Sarolta és Kovács Kati egy-egy nagylemezén is közreműködik (természetesen az LGT tagjaként) mint zeneszerző és gitáros. Kivételes hangszerkezelési képessége – mondjuk ki: zsenialitása -, különösen Kovács Kati egyik lenyűgöző blues-dalának (Várlak) hátborzongatóan gyönyörű gitárszólójában domborodik ki. Nem véletlen, hogy az opusz napjainkig több feldolgozást is megért. Mint gitárhős, természetesen Barta Tamás is emblematikus hangszeren ontotta különleges ízű szólóit. Aranyszínű, Les Paul Gibson gitárja különös „életutat” járt be: az LGT Ezüst nyár című tételének középrészében az egész zenekar által megszólaltatott ütemes dob-, ütő, és csörgőhangszerek fokozták a hangulatot; a koncert rituáléjához hozzátartozott Laux József magánszáma. Eszerint a dobos a szám csúcspontjához érkezve, hangszereit odahagyva a szólózó Bartához lépett, majd dobverőivel a gitártestet és a húrokat ütve folytatta a ritmust, ezzel örök nyomokat hagyva a drága, aranyszínű instrumentumon. Nos, e nevezetes gitár a későbbiekben Bencsik Samunál kötött ki, aki négyezer rubelért adott túl rajta a Szovjetunióban…
Addig viszont eredeti tulajdonosa kezében még bejárta a világot. A Locomotív GT-ben töltött négy év alatt részt vett a Yamaha fesztiválon Japánban (1971), egy esztendővel később már a Great Western Express fesztiválon nyűtte a húrokat. 1973. júliusában az Ozark Fesztivál vendégei, augusztusban pedig a lengyelországi Sopotban szólalnak meg a népszerű Locomotív dalok. Ugyanebben a hónapban rendezi meg Finnország Turkuban a Ruisrock fesztivált, ahol Tamás – Amerika előtt – utoljára lép fel az LGT gitárosaként. Az után úgy döntött, hogy az 1974-es amerikai turnéról már nem tér haza a csapattal. Indoklása szerint soha többé nem akarta az Izabella utcai lerobbant lakás sokadik emeletére a hátán felcipelni a tüzelőt. A napfényes Los Angelesben telepedett le, stúdiómuzsikusként dolgozott, illetve különböző formációkban zenélt; játszott például a Beach Boys-szal, valamint a Sly And The Family Stone-nal is. Eközben a kábítószer rabja lett, a szenvedély egyre erőssebben elhatalmasodott a még mindig kitűnő formában muzsikáló gitároson. Később „civil” megélhetési forrás után nézett; barátjával, Fekete Barnával beszálltak a „papírbizniszbe”, mígnem1982. február 16-áról 17-re virradó éjszakán több pisztolylövéssel végeztek vele. Hogy halálában üzleti tevékenységéből adódó elszámolási vita, vagy esetleg a kábítószer játszotta-e a főszerepet, ennek titkát immár 30 éve sűrű homály fedi. Az Egyesült Államokban még állandó nyughelye sincs, hamvait a levegőből, repülőgépről szórták szét. Milyen ember volt Barta Tamás? Lobbanékony természetű, sértődős, érzékeny, melyet hangszeres játékától nem tudott/akart függetleníteni. Zenészi kvalitásairól Presser Gábor egy magánbeszélgetésen így beszélt: „Barta számára a beat-, illetve rockzene valójában az Amerika iránti vágyakozást képviselte”. LGT-beli utódja Karácsony János – akit egyébként ő maga választott ki – szerint a jelszó „akkoriban az volt, hogy arccal a Barta felé…”
