Úgy tűnik maximálisan igaz az ősi bölcsesség, hogy teher alatt nő a pálma. Ugyanis a hazai rockzenét ilyen-olyan mértékben érintő produkciók terén nagyon régen zártunk már ilyen erős évet. A Covid-karantén-lezárás-bezárás mizéria szinte még el sem múlt, már kaptuk is a nyakunkba az energiaválságot, majd a Bokros-csomag legsötétebb időszakát idéző inflációs frászt. Vezető művészeink azonban rendületlen tették a dolgukat. Sőt, mintha a bizonytalan idők még jobban megihlették volna kedvenceinket, mint a langyos jólét kevésbé inger-gazdag időszakai.

Ezért aztán úgy alakult, hogy a rendkívül izmos felhozatal, valamint a jobbnál-jobb albumok sokszori végighallgatása után komolyan elgondolkodtam azon, hogy az Úr. 2022. esztendejének hazai hanghordozó-termése esetében talán ismét visszatérhetünk a ’90-es években még simán működőképes Top 30-ra. Főleg, hogy idén végre megint nem cipókanállal kéne betolni a második tizenöt LP-t, CD-t és kazettát. Ráadásul szintén hosszabb időn keresztül motoszkált bennem, hogy lenne-e értelme az első helyre ötszörös holtversenyt hirdetni, ami értékelés a legközelebb állna a valósághoz. Végül mindkét dolgot elvetettem. Aki érti, érti. Aki tudja, tudja. Felesleges túlragozni.

Következzék hát az idei év hazai hanghordozó-termésének legjava, a tíz legjobb és legfontosabb magyar kiadvány, ABC-sorrendben. Többségükről írtam már korábban, bővebben, ide-oda, néha amoda is. A mostani rövid kommentárokból pedig remélhetőleg mindenki számára egyértelműen ki fog derülni az értékelés miértje is.

DJABE: Before

2CD 2022

Kívülálló szemével nézve dömpingszerűen, talán már követhetetlen mennyiségben jönnek ki a különféle hanghordozók az Égerházi Attila-Barabás Tamás szerzőpáros, valamint producer-hangmérnök duó vezette Gramy műhelyből. Azonban a Djabe kiadványok nagyon is átgondoltan kerülnek piacra. Részint az archívum módszeres feldolgozásának ütemét követve, részint pedig az évről-évre érkező új dalos albumok, majd az azokat rendre bemutató tematikus turnék felvételei, szépen sorban.

Néhány éve már beállt az az ütem, hogy páros évben egy saját, önálló Djabe stúdióalbum jelenik meg. A páratlan években pedig vagy a Djabe & Steve Hackett produkció örvendezteti meg új stúdióanyaggal a rajongókat vagy pedig egy archív stúdió-anyag kerül kiadásra. Közte pedig a jobbnál-jobb élő anyagok, frissek és régebbiek is, vegyesen, folyamatosan.

A „Before” című stúdióalbum 2022-ben dupla CD formátumban látott napvilágot és szokás szerint irgalmatlan nagyot üt. Köszönhető mindez a hazai kiadványok kivitelét és hang-minőségét messze túlhaladó világszínvonalú produkciós munkának, a nagyszerű közreműködőknek, valamint Attila és Tamás még negyedszázad után is érdekes, friss és változatos kompozíciókat szülő szerzői vénájának.

Nehéz újat mondani a Djabe jelenséggel kapcsolatban, ami még nem került volna ilyen vagy olyan módon megfogalmazva papírra vagy monitorképernyőre. De kétségtelen, hogy a szokásos szuperlatívuszokon túl is érdemes az új anyagban elmélyedni, mert a „Before” album szerkesztése a kitűnő ellenpontozások okán a kompozíciók és a komponisták olyan arcát is felvillanthatja, melyek a trackek önálló hallgatása közben talán fel sem merülnének.

Nem tudom, meddig lehet ezt még ilyen intenzitással tolni, de erősen szurkolok nekik. A Djabe már most is egy olyan páratlan katalógussal rendelkezik, ráadásul példásan gondozva, ami csak és kizárólag az angolszász öregfiúk olyan progresszív zenében utazó szupercsapataira jellemző, mint például a King Crimson.

A Djabe „Before” című dupla CD-je az év albuma holtverseny egyik szereplője, amelyik talán annyival több a többi kiváló alkotásnál, hogy a nagyszerű dalcsokor kizárólag saját, korábban még nem publikált szerzeményeket tartalmaz.

HITROCK: Csili Live! + A vén csavargók

CD+DVD 2022

Az Úr 2020. és 2021. esztendejére nézve még egészen más tervekkel vágtunk volna bele a fiúkkal. Nagyon más szerepelt a tavalyi-tavalyelőtti menetrendben, mint amit aztán a nyakunkba kaptunk. De a Covid és a lezárások minden forgatókönyvet átírtak, még a sokadik pótforgatókönyvet is.

Így viszont bőven maradt extra idő, bár a kényszerhelyzet szülte nehéz időszakban, az annakidején 2024-re tervezett HitRock könyv és dokumentumfilm interjúinak elkezdésére, illetve a négy évtizedet felölelő videó-archívum szintén régóta tervbe vett módszeres átszűrésére. Továbbá adódott egy lehetőség egy online élőben követhető karantén-koncert megtartására is. Bár sem az előadás, sem a közvetítés nem volt tökéletes, messze nem volt az; viszont a majdnem üres terem előtt zajlott koncert hangulata, továbbá a valódi rock and roll életigenlése és élni vágyása oly annyira átütött a hangfelvételen, hogy a Csiliből közvetített streaming koncert szinte üvöltött a kiadásért.

Hát, mindkét anyag kapott némi utómunkát, mellé egy elég alapos bookletet, majd a dupla anyagot megfejeltük még egy ritkaságokkal megpakolt online filmzenealbummal is.

Erre a kiadványra is maximálisan igaz, mint oly sok hasonló régebbire, hogy nem azért dicsérem, mert úgymond az én kutyám kölyke, hanem éppen, hogy azért álltam mellé, mert jónak és fontosnak tartom. Tévedés ne essen, született már ennél jobb HitRock koncertalbum is. De aktualitását és hitelességét tekintve mégiscsak a mindenkori top 10-ben a helye. Mert a dél-pesti gyökerű csapat –másokkal ellentétben- a pandémia alatt is maradt, aki volt. Magyar rock, magyaroknak, magyarul. Arról és úgy, ami és ahogy a valóságban történik velünk, a legalább nyolcmilliónyi csendes többséggel. Vidéken és a külvárosokban, határokon innen és túl. Értelmes munkában és elnyomatásban, szűkölködésben és bővelkedésben, búban, bajban, majd esküvőkön és keresztelőkön. Sallang nélkül, tisztán és érthetően.

Valójában úgy kellett már ez a koncert, akkor és ott, mint egy pohár friss víz a sivatagi szomjúság legnehezebb pillanataitól gyötörten, váratlan felüdülésként.

Mr. Basary, Finki és Füxi papa már több mint negyven éve írják és adják elő a hiteles HitRock dalokat. Most is akkor és úgy adtak hitet, reményt és összetartozás-élményt a dél-pesti és a többi, őszinte rockzenére fogékony magyar rockereknek, amire és amikor azoknak a leginkább szükségük volt.

ILAND: A sziget + Live Concert

2CD 2022

Közel húsz évég vártunk, mi több sóvárogtunk, egy új dalokból álló új East stúdióalbumra, de az csak nem akart megjönni. Aztán a zenekar átalakult. Eastként meg is szűnt aktívan működni, viszont a tagok közül hárman: Dorozsmai Péter, Pálvölgyi Géza és Takáts Tamás egy új projektbe vágták a fejszéjüket, mely nyilván nem csak nálam csapódott le úgy, mint egyfajta East utód formáció.

A Madarász Gábor, Kontor Tamás, valamint a vendégként közreműködő Jamie Winchester segítségével összerakott dupla album pedig rá is tesz egy lapáttal a folytonosság érzetre. Hiszen míg az első korong egy csodás koncept-albumot, új dalokból álló, értelmes és rendkívül fontos üzenettel bíró összefüggő dalfolyamot alkot; addig a második CD viszont már a kötelező alapművekké nemesedett East klasszikusok élő felvételeié, tehát egy kvázi bónusz koncert-albummal válik teljessé a poszt East élmény.

„A sziget” címet viselő vadonatúj alkotás pedig nem csak, hogy egyenértékű az olyan East alapművekkel, mint a „Játékok”, a „Hűség”, „A szerelem sivataga” vagy a „Radio Babel”, hanem bizony a szövegek terén talán még túl is mutat rajtuk. Idejét sem tudom, hogy a kétezres években mikor hallhattunk utoljára ennyire költői, mégis jól érthető; ennyire aktuális, szinte zsigerekre ható, mégsem didaktikus vagy direktben evangelizáló, összefüggő kerek egész albumszöveget. Ezúton is emelem kalapom az iLand legénysége és Márkus József költő, társszerző előtt!

Ki gondolta volna ezt az ezredforduló környékén, mikor a rongyosra hallgatott East, Solaris, Mini, Panta Rhei, Slogan, Bedlam, Leukémia és a többi hasonló magnószalagok mellé igen sokunknál felzárkózott a Lelkes Állatok első kazettája is, hogy a várva várt „új East” albumon Kontor Tamást hallhatjuk majd és ráadásul senki sem fog elégedetlenkedni, mert korszakos remekművet alkottak…

Az iLand dupla albuma, az év albuma holtverseny egyik szereplője, mely bár csak felerészt új anyag, de az a fele az utóbbi évek talán legfontosabb magyar nyelvű művészeti alkotása. Rocktörténeti mérföldkő.

KARTHAGO: Máté Péter in Rock

CD + H-Music Magazin 2022

Mikor először hallottam erről az ötletről, már akkor is biztosan tudtam, hogy hatalmasat fog durranni. Ne feledjük, egy olyan zeneszerző és hangszerelő géniusz dalairól van szó, akinek nemcsak tucatnyi megkerülhetetlen örökzöldet köszönhetünk; de olyan harminc-negyven év után ismét gejzírként feltörő szuper dallamokat is, mint amiket például a napjainkban másodvirágzását élő „Reptér” című slágerben is hallhatunk.

Szóval van a Karthago együttes, mely már a kezdet kezdetén is együtt dolgozott Máté Péterrel. Majd a klasszikus felállás 1979 végi kialakulása után is megmaradt a jó viszony, illetve munkakapcsolat. A „Requiem” szimfonikus hangszerelése nyilván sokat nyomott a latba, hogy aztán a rock őrületes elefántjai, fesztivál-győztesként, a német nyelvterületen is tarolhattak a ’80-as években.

Most pedig, szűk negyven évvel később Gidóék ismét az asztalra tettek egy olyan albumot, hogy az valami csoda. Aki még nem hallotta (vajon létezik még ilyen rockrajongó idehaza?), annak az első közlés, hogy nem kell betojni. A Karthago maradt Karthago. De a két énekes, öt vokalista, öt hangszeres felállásból ezúttal is kihozták a maximumot. Amolyan omegás módon, tehát nem túltolva a dolgokat, hanem mindenhova pont azt és épp annyit, amennyit kell. A végeredmény pedig nagyon jó lett. De tényleg. Szavakkal szinte leírhatatlan élmény. Hallani kell. Sokszor. És nem csak füllel, hanem szívvel is. Egészen addig, amíg tisztán meg nem halljuk azokat a bizonyos Szívhangokat…

Szinte látom magam előtt Péter mennyei mosolyát, melyben keveredik a meghatottság, a baráti büszkeség, illetve az a fajta belső tartás, amolyan jogos büszkeség, hogy: lám-lám, évtizedek múltán és rocker köntösben is működnek a dalaim, dallamaim. Mögötte pedig talán még maga Jézus is elmosolyodik, hogy mily szép is, mikor a gyermekeim őszintén tisztelik és szeretik egymást. Lám-lám, milyen jó ötlet is volt talentumokat ajándékozni nekik…

A Karthago Máté Péter tribute albuma is az év albuma holtverseny egyik szereplője. Csak és kizárólag azért nem hirdettem abszolút elsőnek, amiért a Mini új Bartók-albumát sem. Mert míg az öreg rockerek külső szerző szerzeményeit öltöztették fel és adták elő kitűnően, addig mások a saját kompozícióikat részesítették előnyben.

MANDOKI SOULMATES: Magyar képek

CD 2022

Ez már a harmadik Soulmates album, mely Papp Gyula zseniális Bartók-feldolgozásaira épül és harmadszor is csodás végeredmény született Mándoki László műhelyében. Mondjuk ilyen alapanyagból nem nehéz jót alkotni, de a Soulmates aktuális formációjának becsületére váljon, hogy harmadszor is a kapuba juttatták a labdát a fantasztikus gólpassz után.

Mivel tud tehát újat, többet a „Magyar képek” az előző két Mandoki Soulmates verzióhoz képest? Először is, hogy mindkét korábbi változatnál hosszabb. Ismét bővítettek a hanganyagon. De ami még ennél is fontosabb változás, hogy végre végig magyarul hangzanak el a tételek. Ami egy bartóki ihletésű albumnál akkor is fontos, ha mások (Mini, Kex, Mándoki stb.) dalai, dallamai, dalszövegei is szerepelnek az anyagban.

Bevallom, első blikkre kicsit tartottam attól, hogy a gigasztárok és egyéb énekes celebek le fogják rontani az összképet, de szerencsére ilyesmiről szó sincs. Mándoki László egy vérprofi producer, aki ezúttal is értő kézzel és halló füllel dolgozta össze a sokféle háttérből érkező szereplők egyéni részeit. Kinek, kinek a képességei szerint, hogy aztán végül minden szépen összeálljon egy képpé. Mi több, az első gondolataim között szereplő kétely már csak azért sem volt szerencsés, mert a közismert szereplők miatt bizony olyanokhoz is el fog így jutni Bartók Béla hagyatéka, akik egyébként nem érdeklődnének a magas kultúra vagy a Kárpát-medence ősidőkben gyökerező népzenéi után.

Persze azért a hétpróbás öregek még mindig messze jobbak a trónkövetelőknél. Bárki bármit is mondjon, az még 2022-ben is papírforma, hogy Horváth Charlie előadása világszinten is a legjobbak közé tartozik. Miként a Takáts Tamás által tolmácsolt részek is feltűnően kiemelkednek a többi közül. Tamás amúgy három albumon is szerepel az idei Top 10-ben, tehát akár az is simán kijelenthető, hogy a hazai lemeztermést illetően ő volt az Úr. 2022. esztendejének abszolút legjobbja.

MINI AKUSZTIK TRIÓ: Nyitott kapu Bartók költői világára

CD 2022

A Török Ádám vezette Mini éppen 50 éve, 1972-ben rögzítette első, Papp Gyula hangszerelte Bartók-átdolgozásait. Majd az okos Ehdős doktoh rohant az okos Bahtók öhökösökhöz, akik okosan le is töröltették azokat. Sok év búvópatak működés következett. Koncerteken azért elő-előadva a Bartók feldolgozásokat, illetve ilyen-olyan koncert- és válogatáslemezeken is elszórva párat, álneveken, a Mini klasszikusok között. 2016-ban, a jogok lejártával pedig végre hivatalosan is elkészülhettek az első legális felvételek. Ami egy fél lépést jelentett előre. Ugyanis a szenzációs hanganyagot tartalmazó „Bartók on Rock” album túl sok Mini örökzöldet tartalmaz ahhoz, hogy valóban Bartók-albumnak lehessen tekintetni. Ráadásul az atipikus, gitár nélküli rockzenekari felállás és a vonósnégyes együttes megszólalása egy különleges hangzást hozott létre. Mely a ’70-es évek Mini koncertjeinek hangulatát sem hozta vissza, miközben az autentikus Bartók előadásokra sem hasonlít.

Az 50. évfordulóra azonban elkészült az opus magnum, mert a trió felállású Mini verzió végre bevállalta, hogy az új albumán szinte végig csak bartóki dallamokat, a Bartók Béla által komponált eredeti darabokat, illetve az általa gyűjtött eredeti népi dalokat adja elő. Ráadásul a trió felállás sokkal inkább kidomborítja azok erejét, illetve az előadók, Kézdy Luca, Papp Gyula és Török Ádám improvizációs zsenialitását, hangszeres virtuozitását is.

Az élő stúdiókoncert keretében rögzített anyag, mely az eddigi legteljesebb és legautentikusabb Bartók-album, minden hangjában zseniális. Ráadásul igen jól is szól. Így méltán vált már a megjelenése pillanatában a Mini életmű koronagyémántjává, mely csak és kizárólag az Emerson, Lake & Palmer „The Barbarian”-jával említhető egy lapon. Minden más korábbi próbálkozás, beleértve a korábbi Bartók érintettségű Török Ádám és Mini albumot is, eltörpül mellette.

Természetesen a Mini Akusztik Trió Bartók CD-je is az év albuma holtverseny egyik szereplője. Csak és kizárólag azért nem hirdettem abszolút elsőnek, amiért a Karthago Máté Péter lemezét sem.

Ez esetben is igaz, hogy nem azért dicsérem a CD-t, mert dolgoztam rajta. Hanem pont, hogy azért mondtam igent Gyugyó társ-produceri felkérésére, mert lenyűgöz, ami a „Nyitott kapu Bartók költői világára” albumon hallható. (A gyakorlatban a közreműködésem csupán csak annyit jelentett, hogy miután kiadót találtam az anyagnak, egyfajta gyártásvezetőként közvetítettem a projekt résztvevői között, illetve menetközben visszadobtam pontosításra néhány, akkor még a nem kellő precizitással kidolgozott grafikai és szöveges részt.)

Nem mellékes, hogy mióta szegény Kocsis Zoltánt elvesztettük, nagy valószínűséggel Papp Gyula játszik legjobban Bartókot az összes hazai billentyűs, zongora- és orgonaművész közül. Ami nem csak egy írói túlzás, amolyan kincstári optimizmus részemről, hanem személyes tapasztalat. Néhány éve, egy zenészek meghívására szervezett zártkörű rendezvényen volt szerencsém hallani, hogy „Julio Pappa” milyen dinamikával, átéléssel és művészi alázattal szólaltatja meg a bartóki dallamokat, minden különösebb rákészülés nélkül, néhány órányi fárasztó buszozás után, szinte azonnal, a házigazda mesterzongorája elé kerülve, többünk masszív unszolására…

Szóval elkészült az eddigi legfontosabb Bartók-album, mely lényegre-törően és sallangmentesen mutatja be azt a felbecsülhetetlen értékű hagyatékot, mely nélkül nem létezne rockzene a mai formájában. Miként a különféle műfajok fúzióinak is alapvető katalizátora volt a Bartók Béla által favorizált hangkör és ritmika, melyek ismeretében és tudatos használatával vált lehetségessé néhány lólépés-szerű megfejtés, a XX. századi zenetörténet mérföldkő jellegű kulcsalbumainak megszületésekor.

A trió felállású Mini valóban ajtót nyitott. Tessék szépen bekukucskálni, majd bártan körbenézni! Béla bácsi nem a kékszakállú herceg, hanem az autentikus népzenék továbbadója, továbbgondolója és tanítója.

NÉMETH GÁBOR PROJECT: Staféta

CD 2022

Tizensok év kihagyás után Németh Gábor ismét előrukkolt egy NG Project CD-vel, ami ismét magasiskola. Az instrumentális fúziós zenét tartalmazó albumon egymásnak adják a stafétát hazánk hangszeres virtuózai, így a funkos, rockos, jazzes részeknél egyaránt garantált a csodás végeredmény. Amit hallhatunk: szimplán világszínvonal. Ráadásul a csupa zseniből álló alkalmi csoportosulás egy kifejezetten jó hangulatú dalcsokorral örvendezteti meg a hallgatókat. Alapi, Csillag, Mohai, Elek, Ferenczy, Papesch, Tony Lakatos és a többi nagyágyú persze egyfajta felszabadult jutalomjátékot mutat be, amitől nem csak, hogy nem öncélú művészkedés a „Staféta” CD-n hallható funkys jazz-rock, hanem egy kifejezetten könnyen hallgatható, szinte házibuliba kívánkozó „dalcsokor” lett a végeredmény. Easy listening for progers & poppers!

Talán a Csillag Endrével készült felvétlek a legjobbak, de alapvetően az egész anyag kitűnő, a legelejétől a legvégéig egyformán magas minőségű a kompozíciós munka, a hangszerelés és maga a muzsikálás is. Így vélhetően másoknak meg majd mások lesznek a kedvencei. Mindenesetre a jó Bandi esetében alaposan elgondolkodnék a következő szólóalbum mielőbbi tető alá hozásán, miként Gáborék is nekifeküdhetnének már a következő Dinamit stúdióalbum megírásának, majd munkálatainak. Vétek ilyen tehetségeket szunnyadni hagyni, ilyen fenséges termőföldeket parlagon hevertetni.

Természetesen a Németh Gábor Project új CD-je is az év albuma holtverseny egyik szereplője. De ez esetben sem tudtam teljes meggyőződéssel győztest hirdetni, mert míg a szintén kizárólag új és saját kompozíciókkal megtöltött Djabe album hasonló kvalitásokkal bír, addig „A sziget” szövegeinél kevés fontosabb történt 2022-ben, az összmagyar művészeti élet összes válfaját együttesen is figyelembe véve.

NOVELZONE: Végtelen térben

CD 2022

Van néhány arc, akik sosem adják fel. A valódi underground valódi zenészei, akiket bár kiszorítottak a médiából az ilyen-olyan popmaffiák és rockerkedő gitt-egyletek, továbbra is rendületlen élnek és zenélnek.

A Novelzone (korábban Novel) tagsága hétpróbás rock veteránokból áll, olyan ihletett művészekből, akik mögött már együtt és külön-külön is komoly zenei múlt áll. Nem szegte kedvüket a hazai könnyűzenében tapasztalható sokféle visszásság, különösen az élő rockzenében utazó produkciókon élősködő kártékony embertípus elszaporodása, az évtizedek óta permanens módon fennálló észak-balkáni szituáció. Miként nem felejtettek el muzsikálni és komponálni sem.

Hogy ezt, illetve ezeket az életutakat viszonylag csak kevesen ismerik, az legyen örök szégyene azoknak, akik a régmúltban még csak ócska diszkót és félkemény háztartási popzenét játszó Petőfi Rádióból az alternatív popkamu agitprop „mértékadó” állomását, a középszerű semmitmondás hídfőállását csinálták, mesterségesen. Majd az így felfuttatott, dajdajban előadott kocsmabölcsességek félművelt előadóiból ráadásként mainstream fesztiválcsászárokat kreáltak…

Mindenesetre Németh László Péter 2022-ben is aktuális és fontos dolgokról énekel, olyan jól megfogalmazva, jól artikulálva, hitesen tolmácsolva a Novelzone dalok mondanivalóját, melyet mondjuk a szörnyű Lovasi-klónok és az egyéb akusztikus környezetszennyezők sosem fognak még csak felfogni sem. A zenekar pedig mindezt olyan szépen támasztja alá, hogy szinte észrevétlen a sok apró finomság. Néha komolyan oda kell koncentrálni, hogy mi történik az okosan felépített szerzemények egyes részeiben, annyira magával ragadó a nóták hangulata. Miként arra a minőségi pop rock albumok tételeinek megalkotásakor törekedni is kell.

Mondhatnánk, hogy az év meglepetése. Meg, hogy mekkora karrier áll a srácok előtt. Pedig valójában az a legfőbb erény, hogy még mindig friss, aktuális és hiteles dalokat alkotnak. Nem, hogy a széllel szemben, de legeldugottabb külvárosi metróállomás egyik sötét sarkába száműzve, magányosan dacolva a mások menetszele keltette fagyos huzattal…

SOLARIS: Marsbéli Krónikák III / Martian Chronicles

EP CD 2022

Ismét egy CD, mely simán lehetne az év albuma, ha a „Marsbéli Krónikák III.” ténylegesen elkészült volna. Így azonban egyelőre csak egy előzetes CD hallgatásában gyönyörködhetünk. Mely három új tételt és egy régi klasszikust vonultat fel.

Aki nem ismeri a Solaris együttes eddigi életművét, akár fel is tehetné a kérdést, hogy akkor mégis miért kéne foglalkoznunk vele? Egyrészt azért, mert ez a rövid, húszpercnyi új anyag maga a csoda. Többet ér, mint sok egyéb előadó teljes daltermése. Beleértve az ilyen-olyan belterjes „szakmai” díjak devalválóit, illetve a többmilliós kattintással rendelkező ízlésromboló tátika celebeket is. Másrészt azért, mert az előző két „Marsbéli Krónikák” LP is olyan komoly kérdéseket feszeget, a címekben megidézett sci-fi klasszikusok, illetve az albumhoz tálalt kerettörténet által, melyek átgondolására, majd újragondolására égetően szüksége van ennek a sokféle töréspont mentén szétszakadt ország egyre jobban elmagányosodó emberi lényeinek.

Bízvást borítékolható, hogy a harmadik Marsbéli-album is nagyot fog ütni, amiben majd sokan, sokféleképpen magunkra ismerhetünk. Biztató előjel, hogy Erdész Robiék ezúttal sem kapkodják el a dolgot. Így, bár már megvolt az idei nagykoncert, a beígért teljes CD és nagylemez helyett egyelőre csak az előzetes EP-t hallgathatjuk – a komplett mű sem fog elmaradni az eddig ismertektől. Addig nincs is értelme mélyebben boncolgatni a borítót és a mondanivalót, majd, ha a teljes album a kezünkben és a hifi berendezéseinkben lesz, visszatérhetünk rá.

Dr. Kollár Attila fuvolajátékát meg a világ végéig el tudnám hallgatni. De komolyan! Leginkább azért, mert a „Duo” legfrissebb változatának nem csak hangjai vannak, hanem lelke, sőt szelleme is. Úgy vélem, hogy ezek a tiszta hangok és tiszta érzelmek akár még istendicsőítésre is alkalmassá tennék a 2022-es EP-n elvileg exkluzív trackként szereplő régi-új tételt. Ha valóban Bach volt az ötödik evangélista, Attila igen jó úton jár, hogy átvegye a stafétát.

TELEGRAM: Jó hírek

CD 2022

A korábbi Beatrice, Bikini, Edda, HIT, satöbbi tagokból álló Telegram együttes az első lemezével már gurított egy nagyot. Sajnos akkoriban nem érkezett folytatás, mert egy tragikus halálesetet követően parkoló-pályára került a csapat. Három évtized hibernálás után azonban a két veterán rocker, Mr. Basary és Vedres Joe 2021-ben újraszervezték a bandát, mely idén le is szállította a régóta várt második Telegram albumot.

A „Jó hírek” pedig hozza, amit egy ilyen szintű produkciónak hoznia kell. A stílus a régi, a dalok ugyanolyan erősek, mint a hőskorban. Viszont a felvétel minősége és az album megszólalása szimplán állva hagyja a harminc évvel korábbi LP-t. Bevallom, nem számítottam ennyire jó hangminőségre. Ezzel az organikus, egyben dögös megszólalással a Telegram bizony köröket ver a hazai rock és metal mezőny minimum kilencven százalékára. Semmi maszatolás, semmi túlvezérlés, semmi dinamikátlan, tömbszerű „erős közép”, semmi „mp3-ra optimalizált” gagyizás.

Szintén pozitív meglepetés, hogy Vedres Joe milyen szövegeket írt az új szerzeményekhez. A 2022-es Telegram dalok ugyanis jók, aktuálisak és hitelesek, amiket Basary még mindig jól és hitelesen ad elő.

Ha Takáts Tamás volt az idei Top 10 abszolút győztese, akkor bizony Mr. Basary-t illeti az ezüstérem, hiszen a legjobb CD-ket számba véve, őt pedig két albumon hallhatjuk.

A jó öreg Mister akár még dobogós is lehetett volna, ha a „Magyar képek” dalait is inkább ő, valamint a hazai rock valódi elitje énekelhette volna fel. Az idei év legjobb CD-it újra és újra végighallgatva még így is eljátszottam egy negyedik rész gondolatával: Kiss Zolitól Kálmán Gyuriig, Kun Anitától Dudás Ivettig, Demeter Gyuritól Stuláig, Nahitól Tóth Attiláig, Ráduly Levitől Kyruig, Matejevszki Ivántól Hoffer Gyuriig, Vadkerti Imiről Rudán Joe-ig, Baranyi Lacikától Varga Mikiig, Garai Mátétól Szergyáig, Pataky Attilától Somogyi Józsiig, Tóth Renitől Binder Lauráig, Schrott Petitől Magyar Csabáig és így tovább. Mekkorát szólna, ha az életben csak egyszer, de végre egy teljes rockoperát vagy rockba oltott népzenei feldolgozást olyanok énekelhetnének el, az elejétől a végig, akiknek még mind az énektudása, mind a hitelessége a régi… No, de elég volt a búslakodásból, elég volt már idénre az álmodozásból is! Inkább legyetek nyitottak és igényesek, 2023-ban is hallgassatok jó zenéket! Mert a hátralévő életidő mindenki számára rohamosan fogy. Nincs idő a hülyeségre!