Zselencz László Zsöci idén töltötte be hetvenedik életévét. A kerek évforduló kapcsán ülünk le beszélgetni, hogy átvegyük az eddig eltelt hét évtized fontosabb történéseit, melyből legalább ötvenöt a zenéről, az aktív zenélésről és elkötelezett muzsikuslétről szólt. Mely vélhetően már a továbbiakra is így marad.
Az Edda Művek, a Pandora’s Box, a Metal Company, a Beatrice és még számos egyéb fontos magyar együttes egykori-, a Dinamit jelenlegi basszusgitárosa egy végtelenül kedves, szolid és szerény ember. Zsöci egy élő legenda, aki nagy idők tanújaként, sőt alakítójaként jelentős szerepet játszott a hazai rockéletben, mégis szinte harapófogóval kell kihúzni belőle a történéseket, mikor a saját érdemeire terelődik a szó. Önmagánál sokkal szívesebben beszél egykori és jelenlegi kollégáiról, tartja életben a már elhunyt zenésznagyságaink emlékezetét.
Az első etapban a kezdeteket, a Szinkron együttes első korszakát és a katonaságot elevenítettük fel.
Téged mindenki Zsöciként ismer, mely becézés gondolom a polgári nevedből ered.
Igen. A nevem Zselencz László, 1953. július 4-én születtem Miskolcon, a Béla u. 5. szám alatt.
Volt a családban valamilyen előzménye a zenélésnek, vagy a művész pályának?
Nem. Anyám szépen tudott énekelni, apám is muzikális, de semmi egyéb. Hangszeres tudásuk nem volt.
Te magad, hogyan találkoztál a zenével?
Még általános iskolás koromban. Hetedikesek vagy nyolcadikosok voltunk, amikor kezdett bejönni nyugatról az, amit akkor még beatzenének hívtak. Mindenki gitározni akart, így aztán én is kaptam egy orosz dobozgitárt négyszáz forintért.
Ez mikor volt, időben hol járunk?
Olyan ’66– ’67 körül. Nyolcadikos koromban már osztályzenekarunk volt. Először hárman voltunk. De akkor én még szólógitáros voltam, plusz egy basszusgitáros, meg egy dobos. Aztán később a velünk párhuzamos osztályba járó Jakab Jóska lett a kísérőgitáros és az énekes, így alakult ki az első együttesem.
Ugye ez már a Szinkron vagy annak valamiféle elődje volt? Elmondod a többiek nevét is?
Igen. Először így voltunk négyen a Szinkron: Hornyik Laci dobolt, Jenei Laci basszusgitározott, Zselencz Laci volt a szólógitáros és Jakab Józsi a kísérőgitáros.
Akkoriban miket játszottatok?
Minden akkori futó slágert. A legújabb sikereket, énekes dalokat is. De akkor még divat volt az olyan zene is, amikor nem volt énekes. Például a Shadows meg a Spotnicks. Ezek a zenekarok csak szólós nótákat játszottak és ezekből is megtanultunk párat. Első fellépésünk az iskolarádióban egy ilyen Shadows nóta volt, amit eljátszottunk.
Élőben?
Élőben, igen.
Nem készült felvétel?
Sajnos nem. Tudod ezek még olyan 807-es mikrofonokkal készült adások voltak (nevet), egy olyan volt odatéve közénk és akkor játszottunk, szólt kinn valahogy és ennyi…
Tudod ebben az a durva, hogy nagyjából húsz évvel később jártam iskolába és még mindig ugyanazok a mikrofonok voltak az iskolarádiókban… (nevetés)
Ez a fellépés 1968-ban volt, akkor hagytuk abba az általános iskolát. Aztán 1969. elején, januárban kerültünk Miskolcon az Ady Endre Művelődési Házba, ami a mai napig üzemel. Azóta is többször voltunk játszani, sokszor megfordultunk ott, de akkor vasárnaponként ott játszottunk, három hónapig konkrétan az volt a bázisunk. A nevet is ott kaptuk, mert akkor még névtelenek voltunk. A közönség ezt szavazta meg.
Mikből lehetett választani?
Ezt nem tudom már.
Ez egy rendes szavazás volt? Vagy csak egy spontán esemény?
Két vagy három név lett felsorolva, majd erre nyújtották fel legtöbben a kezüket. (nevet)
Tényleg? Nem semmi történés…
Ez kérlek szépen pontosan így történt. Voltál már az Adyban, talán még velem is…
Persze, többször is. Ha nem tévedek, legutóbb egy Zártosztály bulira autóztunk le együtt.
Akkor láttad, hogy mögötte, egy hatalmas nagy lakótelep van. Na, most képzeld el, hogy akkor még nem volt a lakótelep, csak ez az egyetlen művelődési ház és mögötte szántóföld. (nevet) Szemben pedig a szénhordó kocsisok laktak. Volt egy kocsmájuk is. Ezek a diósgyőri szeneslegények nem nagyon jártak táncolni. (nevet) Mások meg nem jöttek át az Adyba. De hát honnan is jöttek volna? Úgy, hogy három hónap után, március végén azt mondtuk, hogy olyan kevesen vannak, hogy ezt nem érdemes itt folytatni. A lényeg az, hogy júliusban viszont bekerültünk Miskolc akkor legnagyobb kultúrházába, mely a Lenin Kohászati Műveké volt. Az az épület is megvan, csak ma már nagyon le lett pusztulva. A Bartók Béla Művelődési Ház. Oda kerültünk, mint a ház zenekara és három éven keresztül, minden szombaton ott játszottunk.
Három hónap, majd három év. Miért ért véget a Bartókban a pályafutásotok?
1972 júliusában hagytuk ott a művelődési házat, mert elkezdtek minket bevinni katonának.
Téged is vittek?
Akkor még nem, de rá egy évre igen.
És mi történt akkor, amikor elvitték valamelyiketeket?
Többen is bevonultak úgyhogy kiléptünk onnan. Csak a dobosunk maradt, mert jött helyettünk egy másik zenekar, amiben egyébként az a Tusai Peti játszott, aki rá másfél évre a Non-Stop-ba került. Utána egy évig nem csináltam semmit, aztán a következő évben bevonultam én is.
Mivel töltötted azt az egy évet? Egyáltalán nem zenéltél?
Csak otthon. Mellette meg dolgoztam, nem hivatalosan, mert édesanyámnak volt egy maszek vegyeskereskedése. Ketten csináltuk az egészet. Reggeltől estig ott voltunk. Dolgoztam. Aztán ’73 októberében bevonultam, Székesfehérvárra. Bent viszont folytattam a zenélést a honvédségnél.
Katonazenekar volt?
Igen, katonazenekar, pontosabban katonazenekarok, mert kétfajta felállásunk volt. Az egyikkel folytattam azt, amit a civil életben játszottunk.
Akkori slágereket?
Igen, Creedence Clearwater Revival, Beatles, Jimi Hendrix, Led Zeppelin nótákat, meg minden hasonlót játszottunk, ami akkoriban ment.
Tudsz mondani, egy konkrét számot, ami leginkább jellemzi a hangulatot, hogy akkoriban miket adtatok elő?
Persze. Például a Led Zeppelin-től Living Loving Maid…
…She’s Just A Woman. Ugye az még hangszerváltás előtt volt. Azt is szólógitároztad?
Igen.
Egyszerű dalocskának tűnik, de ha valaki megpróbálja, hamar kiderül, hogy nem is olyan könnyű. Jimmy Page komoly iskolát teremtett.
A Zepp számokból persze nem tudtam mindent egy az egyben lejátszani, de azért a nagy részét kigyakoroltam.
Így már érthető, ilyen múlttal, hogy később, amikor basszusgitáros lettét akkor azért mindig voltak fifikás dallamok.
Hát az Eddában nagyon sokat játszottam.
Igen, ott például tisztán érződik a bakancsos dalokban, hogy az nem egy szimpla kíséret, amit a kompozíciókhoz hozzátettél.
Az első Szinkronról annyit még el kell mondanom, hogy amikor a dobosunk az érettségijére készült, akkor elment és helyette jött egy tizenhat éves gyerek. Horváth Tibike, akinek olyan géppuska-lába volt, hogy csak na! Kitűnően dobolt, már akkor, tizenévesen is. Közben megismerkedtünk egy nagyon komoly zenésszel, Bihari Lászlóval, aki zongorista és csellista volt. Laci másodállásban a művelődési ház néptánc csoportjánál zongorázott, miközben főiskolára járt. Zenei összhangzattanból rettenetesen jó volt. Őt is bevettük a zenekarba és attól kezdve nagyon komoly hangszereléseket tudtunk csinálni. Akkor csináltunk egy komplett Beatles műsort. De nem az első lemezeikről, hanem inkább amikortól már komoly hangszerelés volt a lemezeiken, azokból állítottunk össze egy komplett anyagot.
Mondj néhány dalcímet a Szinkron együttes Beatles műsorából!
Something, While My Guitar Gently Weeps, aztán a Yesterday, még ami eszembe jut. Alapvetően a kései korszak, de nem egy albumról lett összeválogatva, hanem többről. Nagyon szépen megcsináltuk, három-négyszólamú vokállal. Úgyhogy klassz volt.
Időben mikor volt? Mikor játszottátok ezt a programot?
Ez már 71-ben volt. Ugyanabban az évben volt egy amatőr fesztivál, Salgótarjánban. Előtte pedig elődöntők. Először városi, utána megyei, mindkettőn továbbjutottunk. Szóval akkor voltunk a salgótarjáni, bár akkor még nem rock fesztivál volt, vagy beat fesztivál…
V. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál
Igen, az. Az Apostol nyerte, ők akkor már főiskolások voltak. Mindenesetre sok munka volt a Beatles műsorunkban, ami jó alapnak bizonyult.
Visszatérve a seregre, a honvédségnél volt egy KISZ szervezet, amelyik rendszeresen eladott minket ilyen-olyan bálokra. Mindent kellett tudni játszani. Később aztán este 8-tól reggel 4-ig bálokra jártunk játszani.
Az volt a másik műsor?
Nem. Ez volt az egyik. Menő slágerek, amikre mindenki tudott bulizni. De aztán volt olyan is, a másik verzió, hogy a tiszteknek, tiszthelyetteseknek nősült a gyereke, vagy férjhez ment a lánya és kellett egy zenekar a lakodalomba. A századunkban volt egy srác, aki nagyon jól tangóherflizett. Egy századdal fölöttünk pedig egy cigány zászlós, aki meg kitűnően hegedült. Úgy, hogy olyankor aztán tényleg mindent játszottunk a lakodalmakban.
A nagy slágerek mellett még miket?
Leginkább magyarnótákat.
Azokban is gitároztál? Vagy a másik műsorban már más szereped volt?
Jó, hogy kérded, mert azt elfelejtettem mondani, hogy közben abban a zenekarban, ami bent a honvédségnél alakult, eredetileg ketten voltunk szólógitárosok és nem volt basszusgitáros. Úgy, hogy kénytelen voltam átállni. Nagyrészt basszusoztam.
A katonazenekarnak volt valami neve? Alkalmi, vagy állandó felállásban játszottatok?
Nem volt. Állandó felállás volt. Egyikükkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Miseta Ferinek hívják, lent lakik Siófok mellett, Tabon és minden nyáron találkozunk. Beszélgetünk telefonon is. Úgyhogy vele rendszeresen tartom a kapcsolatot. Továbbá Geszler József volt a dobos, előtte pedig egy Leczó Béla nevű srác. A fia itt játszik valahol Pesten, billentyűs.
Leczó Szilveszter. Ismerős Arcok.
Egyszer beszélgettünk, ő mondta, hogy az apjával játszottam és akkor mutatkozott be. Tehát Leczó Béla volt a dobos, de aztán leszerelt és akkor jött helyette Geszler József. Sági Laci volt a tangóherflis. Miseta Feri a gitáros és Vázsonyi János a billentyűs.
Ezzel a formációval nyomtátok a rock and rollt?
Igen. Sági Lacival pedig jártunk lakodalmakba is.
Az előbb említettél még egy hegedűst is…
Valóban, de sajnos annak a zászlósnak már nem emlékszem a nevére.
Hát akkor végül is összegezhetjük úgy, aránylag könnyen átvészelted a sorkatonaságot? Jól érzékelem, hogy összességében számodra ez egy jó buli volt?
Igen, mert enyhébb, elviselhetőbb volt így a sereg. Gyakorlatilag végig zenéltem. Ráadásul Balatonfüreden volt a honvédségnek egy tiszti, tiszthelyettesi üdülője, ahol június elejétől egészen szeptember elejéig, tíznapos váltásokban nyaraltak a tisztek és a tiszthelyettesek a családjaikkal. Volt nyitóbuli és záróbuli, mindkettőn játszanunk kellett. Úgyhogy minden héten Balatonfüreden játszottunk a tiszti üdülőben. Volt olyan is, hogy kaptunk egy sátrat és két hétig ott voltunk, csak játszani kellett. Jó dolgom volt. Télen pedig benne voltam a sí-válogatottban, akkor meg a Kékestetőn voltam két hónapig. (nevet)
Akkor te valóban kevésbé sínyletted meg ezt a katonaság dolgot, mint akiknek végig kellett nyűglődniük a felesleges hülyeségeket is.
Persze. De tegyük hozzá még azt is, hogy egyébként meg klubos, tehát népművelő is voltam. Úgyhogy a fennmaradó idő nagy részét meg a klubban töltöttem.
Mi történt ott népművelés címszó alatt?
Ott szerveztük a különböző játékokat a foglalkozások után. Csocsó bajnokság, billiárd bajnokság, sakk bajnokság, ráadásul a zenekar minden hónapban egyszer játszott is a klubban a katonáknak. Szerettek ott lenni.
Folytatjuk!
Fotók: Zsöci Archívuma, Jozé, TTT Nemzeti Rockarchívum
