„The Future Starts Here” – Sari Schorr Budapesten

Analog Music Hall, 2024. március 22.

Tavaly hallottam életemben először Sari Schorr nevét, amikor olvastam, hogy jön Magyarországra. Mivel a neve nekem nem mondott semmit, ezért nem is terveztem be az utat, de úgy adódott, hogy mégis eljutottam a koncertjére. Az előadás után már azt mondtam, ha jön jövőre is, én újra itt leszek.

Ő jött, és én ismét itt voltam, bár négy nap híján egy évet kellett arra várni, hogy a legzseniálisabb énekesnők egyike, az amerikai blues-rock kiváló énekese és dalszerzője, Sari Beth Schorr a LOTS Music szervezésének köszönhetően a The Future Starts Here című európai turnéjával ismét Magyarországra látogasson.

A meghatározhatatlan korú Schorr a zenei pályafutását 2010-ben kezdte, azóta három albuma jelent meg, melyek közül az első 2015-ben A Force of Nature címen, majd ezt követte 2018-ban a Never Say Never. A 2020-ban kiadott Live in Europe élő felvétel volt. A legutóbbi albuma 2023-ban készült el Joyful Sky címmel, de ez még a stúdiómunkáknál tart. Sari eddigi pályafutása alatt több kiváló zenésszel dolgozott együtt, például háttérénekese volt Popa Chubbynak, akinek egyik korábbi albumán is énekelt. Életrajzi adatok nem igazán lelhetők fel róla, mint ahogy magánéletével sincs tele a sajtó, de egyes források szerint operaéneklést tanult, majd később háttérénekesnek állt, amelyet nagyon szeretett.

A március 13-án indult, és nyár közepéig tartó 2024-es Európai turnéja során Magyarország mellett Németországban, Ausztriában, Olaszországban, az Egyesült Királyságban, és Svájcban ad koncertet.

Az idei európai turné március 22-i budapesti állomásának – a zeneszerető közönség nagy örömére – ismét a kiváló hangosítással rendelkező Analog Music Hall adott otthont. A helyszín hangosítása most sem okozott csalódást, bár az első szám alatt nekem mindent elnyomott a gitár, de a másodikra már megtörténhetett a finomhangolás, és innentől kezdve az egész koncert alatt végig élvezhető volt minden.

Ezt a koncertjét közvetlenül megelőzően Ausztriában lépett fel, Budapestről pedig Németország felé vette az irányt. E sorok írásakor az őt kísérő zenekarának tagjaival valószínűleg már egy újabb nagysikerű koncertet tudhatnak maguk mögött. Mostani együttesének tagjai Ash Wilson gitáros (aki már tavaly is kísérője volt), Chris Cliff basszusgitáros, és Lee Morris dobos. Tavaly billentyűs is volt a csapatában, ő idén kimaradt.

Bevallom, a koncert előtt kicsit megijedtem, mert igencsak szellős volt az Analog Music Hall nézőtere. De – mint percekkel később kiderült – ez csak addig volt így, amíg el nem kezdődött az előadás. Akkorra szépen megtelt a nézőtér, és a színpadra lépő zenészeket Sari Schorr-ral egyetemben hatalmas ováció fogadta. Sari Schorrnak idén is kb. egy perc kellett, hogy elvarázsolja az egész közönséget, és öt oktávos hangterjedelmével mindenkit levegyen a lábáról. Én kb. most is úgy voltam vele, hogy márpedig ilyen hang nincs is (de van)! Most is iszonyat nagy lendület, erő, dinamizmus jellemezte az egész előadást, amit két szám között a különleges lényéből áradó kedvességgel, közvetlenséggel, már-már baráti hangvétellel egészített ki. A közönség egy emberként imádott mindent, ami az egyéniségében és a hangjában van, az előadásmódja ugyanis senkiéhez sem hasonlítható.

A repertoárban éppúgy fellelhetők voltak régebbi lemezeinek dalai, mint a legújabb, Joyful Sky című, még boltokban nem kapható anyagának néhány nótája. De teljesen mindegy volt, hogy éppen mit, és milyen zenei világú számot énekel, hogy egy pörgős vagy lassú blues, egy kemény vagy balladaszerű rock, vagy éppen a lírai költemény magasságokat feszegeti, Sari Schorr vulkánkitörés erősségű, jellegzetesen rekedtes hangjának minden jól állt. Egyszerűen nem lehetett nem élvezni a dalait, amihez hozzájárult különleges színpadi előadásmódja is. Nemcsak elénekelte, hanem mimikájával, mozdulataival, gesztusaival szinte el is játszotta, amit énekelt. Ismerek énekeseket, akiknél ez a fajta előadásmód – nekem – sok, de ő ezt olyan tökéletességgel művelte, hogy élvezet volt nemcsak hallgatni, hanem nézni is.

Fent már bemutattam a kísérőit, de hagy emeljek ki velük kapcsolatban néhány momentumot. A gitárok világában nálam járatosabbak most ki fognak nevetni, de nekem a tegnapi koncert kellett ahhoz, hogy megértsem, miért olyan nagyon drágák a Duesenberg gitárok, hogy árukért már egy használtautót is lehet kapni. Ash Wilson ugyanis három gyönyörű gitárral érkezett, két PRS (na, ezek sem az olcsó kategóriát képviselték) és egy Duesenberg gitárral, és mindhárom gitárt használta is az este folyamán. Gitáros olvasóim pontosan tudják, hogy miről beszélek, a többiek meg kénytelenek elhinni, hogy egyáltalán nem mindegy, mi van a gitáros és a pengető között. Azt pedig, hogy Ash tudja is használni őket, a hosszú szólók során be is bizonyította. Csodálatos játéka még a laikusok számára is fantasztikus élményt nyújtott: sokszor behunyt szemmel, a zene ütemére ringatózva merültük bele a dallamokba. És ha már a szólóknál tartunk: az egész este megkoronázása volt az utolsó, kb. 17 perces szám, amiben Ash Wilson kiváló, úgy 7-8 perces rázása után Chris Cliff is bemutatta, hogyan kell basszusgitáron élvezettel, játékosan, hosszan szólózni.

Amikor vége lett a koncertnek, nem hittük el, hogy közben két óra eltelt. Az előadás minden percét a kimagasló tehetség, a sodró lendület, a profizmus, és a közönség iránti szeretet töltötte ki. Megint csak azt tudom mondani, amit a tavalyi koncertje után is: ha jön jövőre, én ott leszek.