(BMC Records)
25 év vajon mire elég, mennyit ér? Nem mindegy persze, ki, mikor, miért kérdezi. Az emberélet elején a(z akár diplomás) felnőtté válás ideje és kora ez. A vége felé pedig az örökös bizonytalanságé: mennyi maradt még belőle? Egy lemezkiadó életében pedig éppen annyi lehet, amennyi a felépítéséhez, illetve a beérkezéshez szükséges.
A hosszú távon érvényes profil megválasztása persze alapvető fontosságú, kerülve lehetőleg a múlandó zenei divatokat. A rétegzenei mivolt ellenére a jazz és a kortárs muzsika (amint azt a BMC Records példája mutatja) ilyen párosítás lehet. De hogyan lett a BMC sikeres végül? Alighanem ez az igazi kérdés. Az érték-központúság itt is alap – csakúgy, mint a részletekben lakozó ördög.
Magyar jazz-sztárokat hozni össze világsztárokkal? Dresch Mihályt például Archie Sheppel egy kis Hungarian Bebopra… Jól hangzik nem? Nos, a digitális válogatás-lemez ezzel a számmal kezdődik, szegény Szandai Mátyás bőgőzésével. Sajnos, Szakcsi Lakatos Béla sincs már köztünk, de az elegáns és nagyvonalú játéka Jack DeJohnette-tel és John Patituccival, nagyon is él a mában! Az Off Course időtlenül izgalmasan zenél Erik Truffaz vezérletével ugye? A Balázs Elemér Group az altós Charlie Marianót látta vendégül. A Bangalore című Mariano-számban Juhász Gábor (gitár) képviseli a folytonosságot az előző felvételhez képest. Szandai Mátyás és Winand Gábor pedig a közelmúltat, immár végérvényesen.
Beszéljünk vidámabb dolgokról! Az hogyan is volt, amikor egy másik gitárosunk, Gadó Gábor Franciaországban csinált karriert külföldi társakkal úgy, hogy itthonról sem szakadt el aközben? Nos, négy, különféle összetételű csapatok (nem akárkik) segítségével követhetjük most az útja egyik szakaszát! Ennek örömére jöhet a harsonás Georgi Kornazov kvintettje, valamint egy kis Ozone a zeneteremtő nemzetköziség jegyében! Utóbbi a zongorista Spányi Emil aktív részvételével. A virtuális első CD anyagát Szabó Dániel triója zárja a szaxis Chris Potter társaságában, valamint a Budapest Jazz Orchestra, a fúvósarzenált felvonultató Dave Liebmannal kiteljesedve.
A második „CD-re” viszonylag újabb felvételekből válogattak a remek munkát végző szerkesztők, Bognár Tamás és Rácz Mihály. Az első két minta-darabból az világlik ki, hogy tisztán nemzetközi csapatokkal is versenyre tud kelni a kiadó a nemzetközi hanglemezpiacon. Szakértelem és kitartás kérdése. No meg sorskérdés.
Úgy értem: igazságtalan lett volna a sors és a BMC, ha nem adott volna Grencsó Istvánnak is esélyt a nemzetközi kooperációra. De adott, nem egyet! A társak egyike ezúttal a szintén szaxofonos Lewis Jordan. Tóth Viktor és Hamid Drake kompániája, a The Cool Runnings Orchestra – képzeljétek – Bob Marley-feldolgozást „hozott” a válogatás-anyagra a mindvégig hasonló tartalmú lemezéről! Sok reggae-ringásra azért most ne számítsatok!
Jöhet hát Palotai Csaba francia jazz-bandája, majd „elringat” (igen, a Presser-témával!) a szín-magyar Borbély Mihály Quartet. Lukács Miklós formációi következnek ezután három, különféle stílusban és felállásban. Lehet tehát újra értékelni a cimbalom jazzben betöltött helyét, szerepét!
A magyar jazz atyja, az áldott emlékű Szabados György előtt is tiszteleg a válogatás egy szólózongora-felvétellel. Majd Bacsó Kristóf magyar csapata következik („tetszés szerint”), aztán egy Tóth Viktor – Hamid Drake kvartett felvétel. Dresch Mihály másik lemezéről vett szám pedig betetőzi és -keretezi szépen ezt az egészet Chris Potterel a kvartettben, mégpedig a Hazafelé című Dresch-örökzöld segítségével.
Nem, ezúttal nem a digitálisan megjelent számok begyűjtésére biztatom a kedves olvasót. Sokkal inkább a hangzóanyagok fizikai formátumban való megszerzésére, hiszen nagy hányaduk még elérhető a bmc.hu oldaon. Amennyiben további információra van szükségetek, próbálkozzatok bátran a riff.hu-n, hiszen számos lemezanyagról volt szerencsém ismertetőt írni oda, a fentiek közül.
